Az Aquincumi Múzeum előző évben elindított ismeretterjesztő sorozatának újabb előadása következik március 7-én.
A nyári hónapok kivételével minden hónap első vasárnapján egy-egy érdekes témával ismerkedhetnek meg a múzeumba érkezők. A múzeum célja, hogy az egyes előadásokon keresztül bemutassa Budapest történetét az őskortól a népvándorlás koráig.

Tézer Zita: Titkos rítusok és lakomák – őskori kultúrák hagyatéka Budapesten     
40000 ezer éves paleolit kőeszközök, neolit és bronzkori települések, temetők, szkíta sírok, kelta ékszerek és fegyverek. A felsoroltak jól illusztrálják, milyen gazdag a főváros területe őskori lelőhelyekben és leletanyagban, amelyeket az utóbbi évtizedek feltárásai hoztak felszínre. A BTM Aquincumi Múzeumának soron következő, március 7-i ismeretterjesztő előadása az őskori Budapesttel foglalkozik. Megismerkedhetünk az újkőkori házak formáival, egy együtt eltemetett őskori szerelmespárral, hallhatunk a cserélhető fejű rézkori agyagszobrocskákról. Szó lesz bronzkori napszimbólumokról, urna-temetkezésekről, rituális lakomákról, a szenzációs, újonnan feltárt szkíta temetőről és a keltákról is.   

A téma előadója régész, a BTM Őskori Gyűjteményének vezetője.
Az előadás helyszíne: Aquincumi Múzeum, 1031 Budapest, Szentendrei út 135.
Az előadás időpontja: 2010. március 7. 11.00

Vecsey Ádám: Bronzművesség a Római Birodalom területén  és Aquincumban – A bronzszobrok és használati eszközök féltett titkai
A múzeum kiállítási vitrinjeiben csillogó sok ezer éves bronztárgyak legtöbb esetben nem tartalmaznak feliratokat, mégis szinte mindent elmondanak keletkezésükről. Ha szakavatott kézbe kerülnek ezek a kultikus-, használati- illetve dísztárgyak akkor olyan dolgokra is fény derülhet, mely néha még a legképzettebb szakembereket is megdöbbenti.
A bronzművesség általunk már ismert fortélyainak tárháza a mai napig bővül. Újabb és újabb vizsgálatok bizonyítják mennyire jól ismerték a korabeli mesteremberek az általuk felhasznált anyagok tulajdonságait. Azt vallották, hogy nincsenek rossz és jó tulajdonságú anyagok, pedig tudták, hogy vannak lágyabb illetve keményebb fémek, de tisztában voltak azzal, hogy egy adott anyag rossz tulajdonsága bizonyos felhasználási területeken előnyt jelenthet.
Egy római ruhakapcsoló tű (fibula) rúgójának elkészítése például lágy rézdrótból könnyebb lett volna, mégis ők egy rugalmas ötvözetett használtak, hogy az a drót tényleg rúgóként funkcionálhasson.
De mi az a dróthúzás? Hogy készültek a bronzszobrok? Miként lehetett higany segítségével bearanyozni az ezüst vagy bronz tárgyakat? Milyen eszközöket használtak a fémek megmunkálására? Ismerhették-e az esztergát?

A téma előadója Vecsey Ádám restaurátor, a római kori bronzművesség kutatója.
Az előadás helyszíne és időpontja: BTM Aquincumi Múzeuma, III. Szentendrei út 135.
2010. április 4., vasárnap 11.00