Indianapolis Museum of Art, Indiana
Wolf Vostell német művész 1959-ben
épített be egy működő televiziós készüléket a Deutscher
Ausblick című munkájába. Valószínűleg ez volt az első televíziót
is tartalmazó műalkotás a világon. A mű ma a Museum Berlinische
Galerie állandó gyűjteményének része. Vostell 1963-ban, a New
York-i Smolin galériában mutatta be 6 TV de-coll/age című
art environmentjét, amely ma a madridi Museo Reina Sofia gyűjteményben
tekinthető meg.
1965 őszén Nam June Paik új Sony Portapak videomagnójával
és kamerájával felvette VI. Pál pápa látogatását New Yorkban.
A felvételeket még aznap este lejátszotta egy Greenwhich Village-i
kávéházban. Néhány héttel korábban Andy Warhol mutatott be video
műveket New Yorkban. Fred Forest francia művész 1967-től használt
Sony Portapak videomagnót és kamerát, a berendezést a gyártótól
kapta. Nam June Paik, Andy Warhol és Fred Forest video művei ma a
világ legnagyobb művészeti gyűjteményeinek féltett kincsei. Velük
indult a video művészet új műfaja.
Az első hordozható videomagnók és
kamerák az 1970-es évek közepén érkeztek Magyarországra. Kezdetben
filmgyári produkciók segédeszközeként használták őket, például
Jancsó Miklós ellenőrizte velük hosszú snittjeit, mielőtt filmre
vették volna azokat. Az első önálló video műveket, a Balázs Béla
Stúdió Filmnyelvi Sorozata keretében, illetve a Ganz-MÁVAG Művelődési
Központ berendezését használva Hajas Tibor és én készítettük
Magyarországon, 1976-77-ben, gyakorlatilag egy időben. Hajas Tibor
művei, tudomásom szerint fennmaradtak. Nem sokkal a felvételek elkészítése
után emigrálni kényszerültem az országból. Az akkor érvényes
rendszabályok miatt műveimet nem vihettem magammal. Munkáimat, köztük
a video műveket is barátokra bíztam megőrzésre. Soha nem kaptam
vissza őket. Írásaimat, képzőművészeti munkáimat, fényképeimet
őrzőjük egyszerűen elkobozta, s most halálomat várva gubbaszt
rajtuk. Video műveimet állítólag tönkretette az idő, őrzőjüknek
nem jutott eszébe VHS szalagra kopírozni őket, amikor erre már lehetőség
volt. Részleteiket, forrásmegjelölés nélkül láttam felbukkanni
mások munkáiban. Video készítő munkámat előbb Párizsban, aztán
Kanadában, New Yorkban, a Karib tenger szigetein és Indonéziában
folytattam. Az első video műveim még szalagra készültek, rézollóval
vágtam őket. Ma már én is számítógépen készítem video munkáimat.
Színházi bemutatóimon, theremin koncertjeimen video háttérvetítéseket
használok. Egyetemi előadásaimat az alkalomra készített video összeállításokkal
illusztrálom. Előadásaim hallgatói házi feladatul az egyik művemből
készítenek az elképzeléseimmel, megoldásaimmal polemizáló remixeket.
Az utóbbi években videokönyvek készítésébe fogtam, elsőként
mutatva be ezt a vadonatúj publikációs formát Magyarországon. A
helyi nekrofil tradícióknak megfelelően nyilván csak évekkel, évtizedekkel
később fogja észrevenni mai munkásságomat a műkritika, akkor fognak
megjelenni az első, tévedésekről, félreértésektől, félremagyarázásokból
hemzsegő tanulmányok ezekről a munkákról.
A filmezéstől számos vonásában
különböző video művészet ma már elismert, önálló műfajnak
számít. Az olcsó, jó minőségű videokamerák és a számítógépes
video vágás elterjedésével ma már bárki készíthet video műveket,
amelyeket múzeumokban, galériákban, fesztiválokon, vagy az interneten
keresztül mutathat meg az érdeklődőknek. Művészettel foglalkozó
internetes portálokon – mint például az artportalon is – találhatunk
videofelvételeket, művészeket bemutató dokumentum felvételeket
és önálló műveket egyaránt. Az utóbbi években a múzeumok a
fiatal generációkkal próbálnak kapcsolatot tartani az internet segítségével.
Rengeteg on-line video mű készült, interjúk művészekkel, kurátorokkal,
műgyűjtőkkel, műkereskedőkkel, kiállításokat reklámozó video
összeállítások, önálló, a múzeumok, galériák tulajdonába
került video munkák. A legtöbb intézmény a saját honlapján mutatja
be ezeket a műveket, illetve a YouTube, blip.tv és hasonló, video
megosztó site-okon keresztül terjeszti. Mostanáig azonban nem volt
kizárólag a video művészetnek dedikált portál a világhálón.
A video art műfajába tartozó művek home videókkal, filmrészletekkel,
zenekarok videoklipjeivel keverve jelentek meg a portálokon, nehéz
volt rájuk találni. Néhány nappal ezelőtt az Indianapolis Museum
of Art beindította az ArtBabble-t (http://artbabble.org/), a világ első video művészeti portálját,
amelynek bemutatkozó anyagát a New York-i Museum of Modern Art, illetve
az amerikai közszolgálati televízió, a PBS video műveket bemutató
Art:21 című sorozatából válogatták. A projektben részt vesz a
New York Public Library, a Smithsonian American Art Museum, a Los Angeles
County Museum és a San Francisco Museum of Modern Art is. A portál
létrehozói remélik, hogy idővel a világ valamennyi nagy múzeumát
és neves művészeti galériáját sikerül megnyerni a közreműködésre.
A londoni Tate múzeum, amely videó művek százait mutatja be honlapján,
már jelezte érdeklődését a kollaborációra.
Az ArtBabble-n bemutatott videók nagy
része HD minőségű. A nyitó oldal tiszta, könnyen áttekinthető,
használata, a tartalomban való böngészés egyszerű. A létrehozók
célja nyilvánvalóan az volt, hogy laikusok is könnyen eligazodjanak
a tartalomban. Minden bemutatott videóhoz jegyzetek kapcsolódnak,
amelyekben linkeket találhatunk az alkotóról szóló Wikipedia oldalakhoz,
és a bemutatott műhöz, művészhez kapcsolódó információkat tartalmazó
egyéb adatbázisokhoz. „Az on-line látogatóknak számtalan nézőpontot
biztosítunk”, nyilatkozta Joshua Greenberg, a projectben részt vevő
New York Public Library digitális stratégia igazgatója. „Az elképzelés
tökéletesen beleillik a könyvtárosság általunk preferált fogalmába.
Nem csak az érdeklődők kezébe nyomunk valamit, hanem kontextualizáljuk
is azt.”
Az ArtBabble használata ingyenes.
Az induláshoz szükséges összeget, 50 ezer dollárt egy magánalapítvány,
a Ball Brothers Foundation adta, a többi felmerülő költséget, köztük
a portálon műveikkel szereplő művészek honoráriumát a működtető
múzeum fedezi. Miután a site népszerűvé válik, vállalati szponzorációt
keresnek majd működtetéséhez.