A görög mitológia szerint Pygmalion, Kyprosz hercege olyan csodaszép nőalakot faragott elefántcsontból, hogy beleszeretett. A pszichológiában a szobrok, próbababák iránti vonzalmat agalmatophiliának vagy statuephiliának nevezik (statue=szobor). A londoni British Museum jó érzékkel az angolosabb, kevesebb magyarázatot igénylő változatot választva, Statuephilia címmel öt kortárs alkotást állít ki archeológiai gyűjteményébe ágyazva.
A főbejáratnál Antony Gormley széttárt karú angyala fogadja a látogatókat.
A Case for an Angel címet viselő mű tulajdonképpen kisméretű eredetije a világ legnagyobb angyalábrázolásának, annak a híres, kétszáz tonnás óriásszobornak, amely Észak Angliában az A1-es főút felett terjeszti ki Jumbo Jet méretű szárnyait.
Damien Hirst főművét, a gyémántokkal kirakott koponyát a dél-Amerikában felfedezett kristálykoponya ihlette. Legújabb installációja, a Cornucopia (Bőségszaru), ismét ezt a motívumot dolgozza fel. Kétszáz – katonák, vagy kukoricaszemek módjára sorokba állított – közel életnagyságú, élénk színekben pompázó műanyag koponyája a Felvilágosodás csarnokban látható.
Egy Húsvét Szigetekről származó hatalmas kőszobor szomszédságába került Ron Mueck óriási, ám méreteitől eltekintve teljesen élethű, hiperrealista szobra, mely magát a művészt ábrázolja, amint gyöngyöző homlokkal és lebiggyedt ajakkal alszik. Az alkotás Anthony d’Offey gyűjteményének egy darabja.
Tim Noble és Sue Webster művészházaspár 15 éve feszegeti a szexualitás, tabu és önkifejezés témáit. A múzeum egyiptomi kollekciója ihlette installációjukat, amelynek lényege, hogy a látszólagos összevisszaságban összekomponált, kötözött, mumifikált állattetemek, amelyeket macskájuk hordott a házuk küszöbére, egy reflektor segítségével árnyképpé transzformálhatók. Méghozzá úgy, hogy a két művész szembenéző profilját formázzák.
Marc Quinn akkor vált igazán közismertté, amikor London központjában kiállították óriásszobrát, amely az állapotos Alison Lappert, a kongenitális rendellenességgel született, szájjal festő művészt jeleníti meg. Quinn ezúttal 18 karátos aranyból készítette el Kate Moss modell életnagyságú szobrát. A Siren címet viselő mű ráadásul furcsa, provokatív pózban ábrázolja a sztárt, napokra helyet biztosítva a kiállításnak az újságok címlapján. Waldemar Januszczak kurátor antik szépségek közé helyezte az alkotást, ahol a modern kori Aphrodité feltűnően, fényesen, eltökélt arccal csábít.
A kiállítás ötlete úgy a British Museum, mint a művészek számára egyértelműen gyümölcsöző: egyrészt poros ereklyék kelnek új életre a modern művek szomszédságában, másrészt kortárs alkotások kerülnek előnyös perspektívába.
Mégis, felmerül a kérdés: hol lehet, hol kell határvonalat húzni művészet és blöff között.