P.S. 1 Contemporary Art Center, Queens, New York
Peter Hujar már két éve halott volt – az AIDS vitte el 1987-ben –, amikor első kiállítására, a New York University Grey Art galériájában sor került. Manhattan egyik szűk, művészeti-irodalmi-performance közösségén kívül akkor még senki sem ismerte. Egyetlen könyve: Portraits in Life and Death, Susan Sontag előszavával 1976-ban jelent meg. Benne szicíliai kiszáradt holttestek képei a mondén New York ismert arcaival váltakoztak. A morbiditást glamourizáló könyv nagyszerűen sokkoló volt, rengeteg ifjú fényképész munkájára gyakorolt meghatározó befolyást.A kevés eddigi Hujar kiállítás (a legutóbbi a Matthew Marks galériában volt) a művész ismétlődő témáival foglalkozott: barátok és ünnepelt sztárok portréi, állatokat ábrázoló fényképek (ezek mondanak a legtöbbet alkotójukról), tájképek, városképek, csendéletek, erotikus fotók. Szenzualitás és a halandóság érzetének melankóliája köti össze a műveket. A mostani, Bob Nickas által szervezett kiállítás ugyanezeket a területeket mutatja be, eddig soha nem látott képekkel bővítve. A legmegrázóbb közülük talán az AIDS-től haldokló, a fényképezés kedvéért felöltöztetett és kisminkelt Warhol-szupersztár Candy Darling újonnan felfedezett portréja. Hujar felülről fényképezte haldokló barátját, aki úgy néz ki a képen, mint egy természetellenesen fotogén gyermek, akit éppen betakartak a szülei elalvás előtt. A képet szemlélve David Bowie: Sons of the Silent Age című dalának szövege jut a tudósító eszébe: „Mi sohasem fogunk meghalni, csak aludni megyünk majd egy napon”.