Szirtes János az ezredforduló után készült absztrakt vásznait állította ki, a Plussz és a Minta metamorfózisa címet viselő sorozatokból. A Minta metamorfózisa-széria a hullám-hatást keltő formák és a permetszerűen hulló, ismétlődő, sokszögletű idomok (vagy szabálytalan krumpli-minták) kiegyensúlyozott váltakozásából áll. A Plussz-sorozat tagjai kisebb, színkontrasztos, pettyegetett festékcseppekkel telített, egymásra rétegzett mezőkből épülnek fel. Mint a burjánzó non-figuratív papírfestmények a régi könyvek belső borítóján, Szirtes megőrzi az absztrakt expresszionizmus alapelvét: az alkotás folyamatának hangsúlyozását. S ez mindig is meghatározta festészetét, hiszen Szirtesben a performer és a piktor szorosan összefonódott egységet alkot. A nyolcvanas években robbant be a művészeti köztudatba, egyrészről mint a szentendrei fe Lugossy László performansz-társa, másrészről mint az egyetemes motívumok (félelem, halál, gyönyör stb.) között kalandozó, mágikus-szürrealista festő. Ha az alkotás során a rítusra terelődik a hangsúly, akkor a végeredmény előadás lesz, ha a végtermékre, akkor kép. Azóta a radikálisan új utakat kereső, experimentális művész az iparművészeti egyetem megbecsült tanárává érett, de kíséretező szellemét a katedra sem befolyásolta. A kiállítás bevezetője szerint újabb képein a filmes munkák hatása érződik: a motívumok élénk életet élnek, mozognak, történeteket beszélnek el. Valamiféle szimbolikus motívumvezetés kétség kívül jelen van Szirtes munkáiban, a metamorfózis-sorozat alcímei is erre utalnak (éteri, érzéki, hajnali stb.). Ugyanakkor nem lehet elmenni szótlanul a művészi formagond mellett sem. Szirtes tetszetős, dekoratív absztrakt vásznakat fest, a manapság divatos, neo-popos stílusvilágnak megfelelően. De megtölti jótékony experimentális spiritusszal ezt a kissé híg, látványos, trendi piktúrát. 
Raiffeisen Galéria
2006. augusztus 28.–2006. október 15.