Biciklik a levegőben, csillogó korongokból formált kenu a belső udvaron, logóterveket szállító mobil design ügynökség triciklije, színes dobókockák mint útjelzők, ilyen és ezekhez hasonló ötletekkel lepték el a kínai főváros Dasilár negyedét a héten. Az olasz Beatrice Leanza, a fesztivál idei igazgatója – aki már egy jó évtizede otthon van a kínai kortárs képzőművészetben – városi akupunktúrának nevezte azokat az apró kis pontokat, ahol egy-egy színes objektet, ideiglenes műtermet, utcai műalkotást szúrtak be a kerület szövetébe.
Forrás: Stimuleringsfonds.nl
A Dasilár negyed hosszú ideje identitását keresi az átalakuló kínai metropoliszban, egyes házait elhagyják, mások valahogy próbálnak túlélni az évszázadok óta pezsgő utcácskákban. A fejlesztési koncepció nélkül vergődő városrész most a szokásoshoz képest másként lett élő és nyüzsgő. A Design Hét három fő pekingi helyszínének egyikeként, épp azért esett rá a szervezők választása, hogy felhívják a figyelmet a kerületre, egyfajta modellt mutassanak: nem kell hatalmas urbanisztikai fejlesztés ahhoz, hogy színesebbé, élhetőbbé, akár játékosabbá váljék egy már jóformán halálra ítélt városrész.
Az itt szerepelt projektek, objektek lényege, hogy minden a környezet zegzugos jellegéhez alkalmazkodva, kis méretben jelent meg, ami erőteljes kontraszt az innen pár saroknyira kezdődő olimpiai negyed hatalmas épülettömbjeihez képest. A Dasilár még egy megmaradt utolsó kis sziget Peking régmúltjából, ahol amúgy hatalmas a népsűrűség és az átlaghoz viszonyítva lényegesen alacsonyabb az állami tulajdonrész, errefelé a lakások jó része kisebb szövetkezeteké vagy magántulajdonban van. A most megrendezett akció lényege, hogy hangsúlyozza: a város egyre uniformizáltabb fejlődéséhez képet itt lassabb, végiggondoltabb és jóval inkább a környékre szabott változásokra volna szükség urbanisztikai és vizuális szempontból is.