Gombgalaxis, denevérkabát, base jumping – pszeudo-ünnep a Párizsi Magyar Intézetben. Vincze Ottó ezúttal fiktív emlékévet hirdetett Párizsban, óriás molinón, plakáton, pólón és videóinstalláción.

Franz Reichelt osztrák szabó ugyanis pontosan 100 évvel ezelőtt, 1912. február 4-én próbálta ki saját maga szerkesztette repülő kabátját és ugrott le az Eiffel-torony első emeletéről óriási nyilvánosság előtt, kamerák és fotográfusok kereszttűzében. A kísérletet megelőző gondos számítások, mérések és tervezgetések nem hozták meg a kívánt eredményt, a szabó sorsa azon a bizonyos napon végérvényesen megpecsételődött. Az elsőre hajmeresztően merész kísérlet mára ironikus, szenzációhajhász lábjegyzetté szürkült a párizsi útikönyvek apró betűs sorai között. Pedig ha eltekintünk a tragikus végkifejlettől, és csak az eredeti szándékra fókuszálunk, vagyis a levegő önerőből való meghódítására, és a repülés okozta végtelen szabadságélményre, máris közelebb kerülünk Franz Reichelt személyéhez. Az ejtőernyőzés ősatyját és a mai sziklákról, hidakról és antennákról elrugaszkodó bázisugrók extrém mutatványainak archetípusát, most Vincze Ottó tűzte zászlajára.

Ha egy hétköznapi eszköz lehet a művészet tárgya (lásd esernyő, bója, mentőöv), akkor egy nem hétköznapi tett miért ne lehetne az. Vincze Ottó nem először emel be műveibe úttörő technikatörténeti eredményeket. 2011-ben megvalósult Pionír lendület című térinstallációjával Széchenyi Ödön alakját idézte meg, aki az általa építtetett Hableány nevű gőzössel 1867 tavaszán elsőként jutott el Budapestről Párizsba vízi útvonalon.

 

Most áttételesen életművének egy korábbi motívumvonulatához, a szabásmintához, nyúl vissza Franz Reichelt révén. A művész számára a szabásminta olyan geometrikus „talált rajz” volt a 90-es évek közepétől, amelyet ready made-szerűen emelt be munkáiba. A szigorú geometrikus festészetből, pont ezek a sematikus, szaggatott vonalú, funkcionális rajzminták vezették ki és vitték tovább a térbe nyúló formázott vásznak, majd installációk irányába.

Most az „önkényesen” meghirdetett Reichelt emlékév kapcsán saját személyét behelyettesítve reflektál a repülő szabóra. A Megyeri híd korlátja fölött állva, pontosan annyi ideig mereng a szédítő magasság fölött, ahány percig Reichelt tétován ingadozott az Eiffel-torony peremén. Másik videójában a kísérletet rögzítő korabeli filmfelvételt és mentőöves térinstallációjának (Kognitív mentés – Paksi Képtár, 2010) képkockáit montírozta össze. A zuhanó, majd becsapódó szabó előtt egy kifeszített, gombokkal teletűzdelt, mélykék bársonyfelülettel tiszteleg, mely művészi univerzumában a végtelen éjszakai égboltot, Reichelt galaxisát szimbolizálja.

Vincze Ottó a művészet eszközével mentőövet dob Reichelt felé, s bár a 100 éve történteken e gesztus sem tud változtatni, talán új megvilágításba helyezi az osztrák szabó személyét, miközben saját életművét egy újabb fontos öltéssel toldja meg. 

 

Párizsi Magyar Intézet, 2012. január 19.– február 25.

http://www.vinczeotto.com/
http://www.instituthongrois.fr