Szabó Gyula (1907, Budapest – 1972, Prága) losonci képzőművész 100. születésnapja tiszteletére Világégés, avagy Ipolysági emlékek (1938-1946 ) címmel rendeztek kiállítást.

A festészeti kiállítás egy eddig ismeretlen, a második világháborúval és Ipolysággal összefüggő fejezetét mutatja be Szabó Gyula munkásságának. Képeit szimbolizmusa, egyéni mitológiája, titokzatossága, valamint kirobbanó expresszivitása határozza meg. Szabó Gyula 1942-44 között Ipolyságon, a Magyar Mese -játékgyárban tervezőként dolgozott, mint festő kettős életet élt. Tájképfestészete egészen a háború végéig alkotóművészetének derűs oldalát képezte, víziószerű látomásait viszont a háború borzalmai, a reménytelenség és kilátástalanság érzése, a halál tapintható közelsége váltotta ki (1943-as Önarcképének mottója: Játszuk az életet és ránk les a halál). Kompozícióiban mindez Ipolyság szimbólumokká emelt identitásjeleivel együtt jelenik meg (a főtéri Mária szobor, az Ipoly régi hídja, az itt gyártott játékok).
1971–ben Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású egyéni kiállítást rendezett a művésznek.
2007. június 7. –  augusztus  8. 
Ipolyság, Menora Saag Centrum Artis, Bartók Béla tér 
Kurátor:  Kubička Kucsera Klára