Matthew Marks Gallery, New York
Jasper Johns az amerikai Délen, Georgia államban született és Dél Carolinában töltötte ifjúságát. Az 1950-es évek elején New Yorkba költözött, ahol megismerkedett Robert Rauschenberggel, John Cage-el és Merce Cunningham táncművésszel, akik legközelebbi barátai lettek. 1954-ben egy, az amerikai zászlót ábrázoló sorozatot festett, amelyet 1958-ban, a New York-i Leo Castelli galériában állított ki először. A következő évtizedben közönséges, kétdimenziós tárgyakat, zászlókat, céltáblákat, számsorozatokat, betűket festett és rajzolt, abszolút objektivitással és precizitással. Célja az volt, hogy képei ne az ábrázolt tárgy reprodukciói, hanem maga a tárgy legyenek. Johns munkái radikális eltávolodást jelentettek az absztrakt expresszionisták szélsőséges emocionalizmusától és annak minden banalitásától. Az érzelmek kifejezésének elutasítása megnyitotta az utat a pop-art felé.

Az 1960-as évek végétől Johns stencilezett szavakat és tárgyakat festett és az addig használt alapszínek mellett már kevert színeket is alkalmazott. 1980-ban önéletrajzi jellegű munkákat kezdett festeni, halvány színekkel és elmosódó kontúrokkal. Utolsó New York-i kiállítása hat évvel ezelőtt, 1999-ben, a New York-i Museum of Modern Art-ban volt.

Mostani kiállításának címe: „Catenary” a két ponton felfüggesztett zsinór görbéjét jelenti. Valóban, a kiállításon bemutatott több mint három tucat festmény, rajz, nyomat mindegyikére két ponton felfüggesztett zsinórt applikált a művész, gyakran festett, vagy rajzolt árnyékokkal. Ezek a megkettőződött vonalak nemcsak térbeli mélységet adnak a műveknek, hanem testformákat, talán heréket is sejtetnek. A formák Johns régi motívumaival keverednek: zászlók, családi fényképek, a Tejút csillagainak képei, és bohócjelmez-patternek. Mindegyikük a művész szokásos, fájdalmasan aprólékos pontosságával megjelenítve. Johns művészete kezdettől, az első zászlóktól és söröskannáktól fogva tartalmazta a maszkolás, bujtatás, elrejtés módszereit. Távoli, privát, dekódolhatatlan szimbólumok váltakoznak a legnyilvánvalóbb, legbanálisabb tárgyakkal, amelyeket könnyű felszínesen olvasni.

A magánvágyakra és hallgatagságra való utalásaival együtt Mr. Jones egyértelműen kontrol-mániás. Mindig is az volt. Már nem fiatal ember, de még mindig virtuóza kontrol-mániájának.

Könnyed szellemi fölénye, képzeletének energiája elkerülhetetlenül felemeli zárkózott és zavaros vállalkozását arra a szintre, amely már elismerést érdemel, ha csupán formális értelemben is.

Szédítően gyönyörű nyomatok és rajzok előtt állok. Elmosódott zászlók, betűk, számok, jólismert tárgyak. A catenaria, a két pont között függő zsinór görbéje mindegyik munkán feltűnik, köntösökre, leplekre, fátylakra emlékeztetve. Előttem leheletfinom tusrajz műanyagon. Márványszerű, ismétlődő formái a hullámzó vízről visszatükröződő holdfényt idézik. Jasper Johns úgy néz, hogy nem fókuszál közben. Ahogy a sötétségbe bámulunk, ahogy a dolgok növekedését, megbetegedését, elmúlását, a nap végét figyeljük.