Alsó-Ausztria hegyes-erdős vidékén, festői völgyben fekszik Lilienfeld járási székhely, alig 25 kilométerre St. Pölten városától. Ciszterci kolostorát 1202-ben alapította VI. Lipót babensbergi herceg, amely országos viszonylatban is a legnagyobb középkori építménynek számít ebben a kategóriában és mindmáig fontos közbeeső állomás a Bécsből Máriacell híres búcsújáróhelyéhez vezető – magyar csoportok által is rendszeresen bejárt – Via Sacra zarándokúton.A Stift Lilienfeld gótikus boltívekkel fedett csarnokában a pünkösdi ünnepkör szerves részeként immár harmadik éve rendezik meg május folyamán a Közép-Európa sorozatban kortárs osztrák és külföldi képzőművészek közös tárlatát. Az első alkalommal cseh vendégeket hívtak, másodikként a szlovákok érkeztek. Tavaly osztrák részről a mi Szépművészeti Múzeumunkban pár éve egyéni kiállítással is bemutatkozott Christian Ludwig Attersee volt a sztár, továbbá Judith Fischer, Gerlinde Zeilner és Leo Zogmayer oldalán felvonult Lilienfeldben a szlovák Ivan Csudai, Milan Dobes, Daniel Fischer, Szasa Makarová, Román Ondák, Dorota Sadovská és a felvidéki magyar Németh Ilona is. Közülük jónéhányat az Ernst Múzeum retrospektív kortárs szlovák seregszemléjén ismerhettünk meg a közelmúltban. Idén honfitársaink munkái láthatóak az egykori Dormitorium patinás falak között május 31.-ig. A „Ferne – Nähe” ( vagyis : Távol – Közel ) elnevezésű közös seregszemle művészeti vezetője Mag. Carl Aigner, a Niederösterreichisches Landesmuseum igazgatója. A kurátor szerint végleg elmúltak már azok az idők, amikor minden különösebb megfontolás nélkül kettéválasztott „keleti” és „nyugati” művészetről lehetett beszélni és amikor Magyarország kortárs művészeti termését egyesek másodrangúvá degradálhatták. Emögött ugyan valamiféle kétségtelen érdeklődés rejlett nyugati részről, de ez sokkal inkább a művészi teljesítmény bizonyos fajta egzotikuma iránti kíváncsiság volt, semmint a valós értékek reális megbecsülése. Most viszont az osztrák rendezők célkitűzése a közös bemutatóra kiválasztott kortárs magyar mesterek iránti tiszteletteljes elismerés volt illetve az „Ostkunst” és „Westkunst” elavult kliséinek végleges felszámolása. Nyolc élvonalbeli alkotó – Nádler István, Fehér László, Csurka Eszter, Soós Tamás, Gerhes Gábor, Imre Mariann, Nemes Csaba és Göbölyös Luca – festményei, egyedi és sokszorosított grafikái, fényképei valamint objektjei sorakoznak nem kevésbé prominens osztrák társaik – Karl Korab, Erwin Wurm, Christian Muthspiel és Isabell Kneidlinger – friss termése mellett. A szervezésben közvetítő szerepet vállalt bécsi Collegium Hungaricum ingyenes reklámnak is beillő műsorfüzetében – többek között – Fehér László korábbi magyar tárlatáról ismerős önarcképét reprodukálják, amely üvegváza oldalán tükröződik domborodva, mint gyerekkorom hetipiacainak kaucsukfejű és ólomaljú, épp ezért minduntalan talpra álló „vásárfia” játéka, afféle jelképes „keljfeljancsi” figura. Engem Rodin sokat reprodukált bronz-szobrára, az 1877-es Érckorszakra emlékeztet Csurka Eszter egészalakos lépő férfiaktja. Imre Mariann modern fürdőszoba nikkelezett törülközőtartójára terített áttetsző, égszínkék textíliát örökített meg festői finomsággal és lírai hangulatban. Miközben a tárlatlátogatás teljesen ingyenes, az együttműködő magyar és osztrák partnerek egyaránt felhívják a figyelmet a kétnyelvű kiállítási katalógusra, amelynek megvásárlásával automatikusan sorsoláson vesznek részt a tárlatlátogatók, amin párnapos Balaton-parti avagy Mostviertel-környékbéli tartózkodást nyerhetnek, a kölcsönösen jobb megismerés jegyében.