Az idén októberben immár harmadik alkalommal megrendezett európai fotóhónap keretében fogott össze két berlini galéria egy kortárs amerikai művész bemutatására. A német főváros előkelő scharlottenburgi kerületében az artMbassy „Time Lines” (Idővonalak)  míg a Ketterer Kunst „Time Zones” (Időzónák) elnevezéssel rendez párhuzamos tárlatot október 17-étől november 30-áig Edward Mapplethorpe legújabb munkáiból, aki közel két évtizeden át húzódott meg önként világhírű fivére – Robert Mapplethorpe – árnyékában.
Olyannyira, hogy még valódi nevét sem használta, hanem édesanyjuk leánykori családneve alapján vette fel az Edward Maxey művésznevet. Most, idestova húsz esztendővel bátyja halála után döntött úgy, hogy a nemzetközi nyilvánosság elé lép, és német földön ez az első hivatalos bemutatkozása.
A Time Lines ciklus keretében az alkotó korábbi formális kutatásait folytatja a vonalról, és azokat egyrészt az action painting (gesztus-festészet) impulzusaival kombinálja, másrészt a fotográfia mechanikus eszközeivel variálja. Bevett szokásához híven, hajszálak és bőr-pigmensek bevetésével játszik az előre eltervezettség, valamint az esetlegesség közötti széles skálán. Edward Mapplethorpe számára a haj a forradalom jelképe és a lázadásé minden létező status quo ellen. Használatával konceptuális kockázatot vállal magára, amelynek eredménye egy szellemi és szerves mérlegelés a káosz és a rend határmezsgyéjén. A művek előállításánál egyáltalán nem használ kamerát, viszont a sötétkamrában hívja elő fényérzékeny lapjait. A konkrét részletekből létrejött absztrakt kompozíció esetlegesen összevissza futó vonalak és lendületes színfoltok komplex grafikai egysége. Képeit fénynyomatnak nevezi, melyeknek nem ad külön címet, csak sorszámozza és datálja őket. A Gallery artMbassy kamaratárlatán az itt említett „lithprintek” mellett színes C-printek (digitális felvételek) valamint kis szériákban sokszorosított litográfiák egyaránt láthatók. A Time Zones címmel összefoglalt sorozatban az úgynevezett „zónaszisztémát”, mint a fotóelmélet egyik tudományos alapelvét helyezi át a gyakorlati alkalmazásba. Eszerint minden hagyományos fekete-fehér fénykép magába foglalja a teljes színspektrum tizenegy szegmensét, a 0-val jelzett mélyfeketétől az X-szel jelölt tiszta fehérig. Edward Mapplethorpe itt a teljesen tradicionális fényképezés technikáját egyezteti össze a művészi kreativitással. Ehhez a megvilágítástól a kameráig, a lencsétől a filmig, az előhívástól a nagyításig mindent precízen adagolnia kell, a bonyolult fizikai és vegyi eljárásokon keresztül. A kamaratárlaton a kilenc kiállított filmnegatívval szembesíti a nekik megfelelő ezüst-zselatin levonatokat, így az eredeti példány és az arról készült másolat pontosan megfelel a zónarendszer egy-egy színtónusának. A művész néhány esztendővel ezelőtt dolgozta ki ezt az elméletet, azzal a távlati elgondolással, hogy a jövőben bekövetkezhet az eddigi gyakorlat teljes mellőzése. Addig viszont arra szorítkozik purista módon, hogy a fotográfia eredeti gyökereihez térjen vissza, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a média legújabb vívmányait is bevesse időnként, beleértve a digitális eljárások legfrissebb metódusait.