A public relations, a kommunikáció tudatos szervezésének tudománya a modern kor terméke, de egyes elemei már a történelem korábbi szakaszaiban is megfigyelhetők. A szakmai zsargonban „hírnév menedzselésnek” nevezett tevékenységre szolgáltat évszázadokkal ezelőtti példát az Albertina most látható tárlata.
A német-római császári címet viselő I. Miksa (1459-1519) az új technológiák megjelenésével szinte egy időben használta fel a fametszés és a könyvnyomtatás kínálta sokszorosítási lehetőséget propaganda célokra. A szándéka az volt, hogy emléket állíttasson magának, valamint megerősítse saját és a Habsburg ház uralkodásának legitimációját. „Aki még életében nem gondoskodik arról, hogy halála után emlékezzenek rá, azt el fogják felejteni, amikor harangszó kíséri utolsó útjára. Ezért, az e célra költött pénz nem megy veszendőbe.” Miksa ezekkel a szavakkal kívánta igazolni azt a jelentős összeget, melyet élete és tettei halhatatlanná tételére áldozott. A császár mérhetetlen gazdagságáról sugallt kép éppúgy távol állt a zord valóságtól, mint Miksa emberi és uralkodói tulajdonságait, vagy hadvezéri képességeit eltúlzó ábrázolások, melyekben diadalmas, jóságos és a középkori lovagi erényeket megtestesítő uralkodóként szerepel. Udvartartásra, háborúskodásra, propagandára fordított összegek egy részét hitelekből finanszírozta, gyakran nyújtott számára kölcsönt Jakob Fugger, aki cserébe földet, kiváltságokat és nemességet kapott – a bankár portréja nem véletlenül szerepel a kiállításon. Miksa, ellentétben a Mediciekkel, sem pártfogója, sem gyűjtője nem volt a művészetnek. Számára ez csak egy alkalmas eszköz volt személye és tettei megörökítésére kora és az utókor számára.
Miksáról, vagy a korszakról szóló kiállítások megkerülhetetlen eleme a császár hatalmát, családját, udvarát és háborúit megörökítő Diadalmenet bemutatása. Ez a bécsi tárlaton sincs másként. A fametszetsorozat lapjait az időszak kiemelkedő művészének, Albrecht Dürernek több tucat munkája mellett festmények, rajzok, fegyverek, páncélok, könyvek, faliszőnyegek, és ötvösmunkák egészítik ki. A császárnak nemcsak tervei, de nagyszerű művészei is voltak, akik igen magas színvonalon tudták megvalósítani elképzeléseit. Miksa számtalan megbízást adott a fametszés két központjában, Augsburgban és Nürnbergben működő műhelyeknek, melyek Hans Burgkmair és Albrecht Dürer vezetésével működtek. Az ő közreműködésükkel készült a Diadalmenet, melyre az ókori Róma Capitoliuma előtt felvonuló győztes hadvezérek menete szolgált mintául. A munkálatok 1516-ban kezdődtek el és Miksa halálával szakadtak meg. Három év alatt a fametszők 139 dúcot faragtak ki Albrecht Altdorfer, Leonhard Beck, Hans Burgkmair, Albrecht Dürer, Hans Schaufelein és Hans Springinklee rajzai alapján. A menet csúcspontja lett volna Dürer 1518-ban készített Nagy diadalkocsi című munkája, melynek fametszete önállóan jelent meg 1522-ben. A tizenkét ló által húzott kocsiban ülő császár alakját az uralkodói erényeket megszemélyesítő allegorikus nőalakok veszik körül. A metszet egyik kísérő-szövege szerint, „Amilyen az égen a nap, olyan a földön a császár”. A kiállítás egyik érdekessége a kompozícióhoz készített Dürer tollrajz bemutatása. Szintén a menethez kapcsolódik a 36 fametszetekből összeállított grandiózus méretű Diadalkapu, melynek egy különleges, színezett példánya került bemutatásra. Három és fél méter magas, három méter széles méretével a sokszorosított grafika történetének legnagyobb méretű alkotása. A három kapunyílással tagolt kompozíció több képmezőre oszlik és Miksa életének, tevékenységének különböző epizódjait jeleníti meg. Központi témája a családfa, melyben Miksa Trójáig vezeti vissza családja eredetét, ezzel teremtve meg uralkodása legitimációját. A kiállítás szerényebb változatát a budapesti Szépművészeti Múzeum 2005-ben rendezte meg. Ennek ellenére, a bécsi tárlat megtekintése azoknak is ajánlott, akik látták a hazai kiállítást, mert az Albertinában minden csak körítésnek számít Albrecht Altdorfer és műhelyének különleges Diadalmenetéhez, melynek bemutatása igazi szenzáció. Miksa 1512-ben bízta meg a korszak egyik kiváló művészét a menet megfestésével. Az egymás mellé illesztett nagyméretű pergamenlapokra festett színes kompozíció eredetileg több mint száz méter hosszú volt. Sajnos, a fríz első fele elveszett és csak a 49 – 109 közötti lapszámok maradtak az utókorra. A kiállítótér falán ötvennégy méter hosszan elnyúló képfolyam nagyszerű látványt nyújt. A képeken színpompás lovasok, katonák és szolgák serege kíséri a díszes kocsin ülő császárt egy elképzelt győzelmi felvonulásban, mivel az esemény a valóságban soha nem történt meg. A fennmaradt teljes menetet eddig csak két alkalommal, 1938-ban és 1959-ben állították ki. Most több éves restaurálást követően eredeti pompájában látható ismét Altdorfer remeke. A Diadalmenetben gyönyörködve megállapíthatjuk, hogy Miksa császár hírneve menedzselésében is jó munkát végzett, az erre költött összeg egy része biztosan nem ment veszendőbe. A tárlat 2013. január 6-ig látogatható.
