Konyhafőnöke betegsége miatt a másodéves szakácsinas Franz Sacher kreálta Metternich herceg bécsi palotájában a róla elnevezett és azóta világhírűvé vált tortát, majd a császárvárosban, az operaház mellett 1876-ban nyitotta meg elegáns szállodával kombinált reprezentatív cukrászdáját. A patinás cég sikertörténetével most megismerkedhetünk Budapesten is, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum szeptember 14-éig tartó kiállításán.
Osztrák részről Andreas Augustin, a házigazdák közül Feitl Írisz kurátor és Kiss Imre múzeumigazgató gondoskodott arról, hogy a tradíciót őrző firma rangos műgyűjteményéből még hazai vonatkozású ízelítőt is kaphassunk. A figyelmes szemlélő örömmel fedezi fel például az antikvitások között „Joh. Rosskoff Ofen” szignóval az egykori budai mester keretóráját a falon, alatta pedig a vitrinben a herendi porcelán garnitúrát, amelyet kimondottan a Sacher megrendelésére gyártottak, hófehér alapon arannyal írott, barokkosan cirkalmas „S” monogrammal, antik ezüstnemű kíséretében. Természetesen akad Alt-Wien étkészlet is Bécs régi címerével, vagy egykorú képóra romantikus várrommal és kiránduló társasággal. A korhű berendezésű szeparé egyik sarkában Elisabeth Gürtler-Mauthner mezei csokrokkal mintázott óriás virágtartó kaspója díszeleg, fölötte ismeretlen mester olajjal festett vásznán rokokó ruhás társaság a parkban, muzsikáló férfiakkal és a zenét hallgató nőcsoporttal. A múlt századforduló osztrák és magyar társasági életének harsány főszereplője volt Szemere Miklós földbirtokos és politikus, lótenyésztő és szerencsejátékos – hogy csak néhányat említsünk fő foglalatosságai közül. (Irodalmi berkekben közismert, hogy Krúdy Gyula róla mintázta A vörös postakocsi című regényének főszereplőjét). A Sacher szálloda első emeletén évtizedeken át saját lakosztálya volt, ahol a meghívottak népes táborának adott rendszeresen fogadásokat. Innen származik egész falat betöltő kép-kollekciója lóversenyeken első díjakat nyert, híres külföldi vagy magyar zsokékról és paripáikról. Kortársi visszaemlékezések szerint még embertársainál is jobban kedvelte az állatokat.
A lovak iránti erőteljes érdeklődés köti össze a történelmi nevet viselő néhai magyar arisztokratát a hotel mostani, polgári tulajdonosával, Elisabeth Gürtler asszonnyal. Ő ugyanis korábban aktív versenyző volt, jelenleg pedig a Hofburg világhírű spanyol lovasiskolájának vezetője is „másodállásban”, amellett a nem kevésbé népszerű bécsi operabál fővédnöke. A szállodai és cukrászdai vendéglátás magas kvalitását kívánta hangsúlyozni sikeres ügyvéd édesapja – Dr. Hans Gürtler – azzal, amikor megalapozta a Sacher színvonalas képző- és iparművészeti gyűjteményét. A ritka és értékes dísztárgyak mellett eleinte régi mesterektől vásárolt festményeket, majd fokozatosan rátért a modern osztrák piktúrára is. Műértő körökben főleg Anton Faistauer gyűjteményét tartják számon, aki avantgárd festő létére – konzervatívan vallásos világnézete miatt – csípős nyelvű ellenfele volt olyan híres, amde szabados életvitelű kortársainak, mint Gustav Klimt vagy Egon Schiele. A kollekció másik „oszlopa” Ludwig Koch zsánerfestő és ló-specialista, akitől az igazgatónő kedvence – nem véletlenül – a Kilovaglás az egyfogatú hintóval című olajkép. A Gürtler-família alapelve – másoktól eltérően -, hogy az értékes műtárgyak ne csak a nyilvános közösségi tereket díszítsék – például a cukrászda termeit vagy a hotel hallját -, hanem a szálloda folyosóit és a magán-lakosztályokat egyaránt. Így gyönyörködhetnek a kávézó vendégei Rudolf Ribarz tájában a faluvégi házakkal és a széles országúton közeledő lovaskocsival, Peter Fendi: Praterau im Donauraum című látképe pedig Duna-parti erdősávot ábrázol hatalmas ősfákkal. Franz Dobuschofsky biedermeier iker-gyerekei mellett Eduard Veit: Fekete és vörös című páros női mellképe az itt többször megfordult Leonard Bernstein egyik kedvence volt. Caradossi olasz szobrász Égre szálló füst elnevezésű allegórikus nőcsoportját hófehér carrarai márványból faragta és a foyer központi díszévé vált.
Mindezekről és még sok minden másról – igen stílusosan – kávéházi asztalálkánál űlve olvashatunk a kiállításon, az Alles Walzer művelődési és vendéglátási magazin legújabb számában. Itt a szállodatulajdonosnő egy interjúban őszintén bevallja, hogy korábban még a 19. és 20. századi mesterek voltak a favoritjai, de mára sikerült eljutnia az olyan kortársakig is, mint például Markus Prachensky, Max Weiler vagy Hermann Nitsch. Elisabeth Gürtler szerint: „A művészet élvezete erősen érzelmi jellegű tevékenység, amit szavakkal nehéz megmagyarázni. Ám egy  dolog bizonyos, minél régebben foglalkozik vele az ember, annál korábban változik előnyére a magatartása, még más területekn is…” A legújabb szerzemények közül Manfred Markovski 2007-es temperaképe fogadja a belépőt a budapesti kiállításon, amely a Hotel Sacher mostani homlokzatát örökíti meg, bejáratánál elegáns párral, fejük felett az európai úniós országok széllobogtatta zászlóinak tarkabarka sorával.