December elején nyílt meg az
Essl Art Award díjazottainak közös kiállítása a klosterneuburgi Essl Múzeumban.
Harmadik alkalommal kerül átadásra az elismerés, s idén már hatra nőtt a
résztvevő országok száma. Szlovákia, Csehország, Magyarország, Szlovénia és
Horvátország mellett első alkalommal Románia is pályázhatott.
Amint a Strabag esetében
is, a díj földrajzi meghatározásnál fő szempont a szponzoráló cég működési
területe. Az Essl Award (és a múzeum) fő támogatója a családi tulajdonban lévő Baumax,
amelynek terjeszkedésével az elkövetkező években a díj lefedési területe is nőni
fog (Bulgária, Törökország).
A művészeti
felsőoktatásban résztvevő hallgatók pályázhattak, s közülük a zsűri internetes
elő-szelekció alapján választotta ki országonként azt a tíz művészt, aki közös
kiállítás keretén is bemutatkozhatott. A kiállítás megnyitóján került sor a
díjazottak kiválasztására, ami az első (4000 €) és második (3000 €) helyezett
mellett egy külön-díjjal (Special Invitation) is bővült a régióban működő Vienna
Insurance Group jóvoltából. Ez nem csak pénzjutalommal (1000 €), hanem további kiállítási
részvétellel jár majd 2010 februárjában Bécsben.
Milyen jó, hogy a válság
ellenére a cégek ilyen adakozó kedvükben vannak! Vagy ez a marketing része? A
magyar pályázók budapesti kiállítása 2009 májusában az építőcég üzleti
partnereivel és nem művészettörténészekkel volt tele. Csakúgy, mint a megnyitó
az Essl Múzeumban, ahol cégvezetők hosszas beszédét hallgatta a közönség, miközben
művészekről alig esett szó. Céges rendezvényen érezte magát az ember, nem
kiállítás-megnyitón.
A negyedik díj-kategória a
pénzdíj nélküli, de kiállítással járó Personal Invitation volt, amit a zsűriben
tevékenyen résztvevő Agnes Essl ítélt oda tetszési alapon. A szubjektív
választás nem csak a különdíjat érinti. Az egész Essl Gyűjtemény a család
személyes ízlése mentén alakul, sokak bírálatára. Azonban fel lehet-e róni egy
műgyűjtőnek, hogy azt veszi, ami tetszik neki? Ez a kérdés úgy látszik, nem csak
itthon kerül napirendre.
A klosterneuburgi közös
kiállítás alkalmával szerencsére nem a díjazottak nemzetisége, vagy a
cégvezetők véleménye volt a rendezési szempont, hanem a művekre összpontosított
a múzeum két kurátora. Ez lehetőséget adott arra, hogy eltűnjenek a határok, és
nyilvánvalóvá váljon, hogy országoktól függetlenül hasonló trendek vannak jelen.
Szembetűnő volt a személyes hangvételű munkák dominanciája az elmúlt évekhez
képest. A cseh Petra Malá a gyermekkori ártatlanságot helyezte párhuzamba az
elmúlással egy nagyméretű fotósorozat segítségével, míg a szlovák Lucia Stráňaiová
a nagyszüleiről készített megrázó fényképsorozatot. A szintén szlovák Katarína Poliačiková
kockacukorból készítette el korábbi otthonai alaprajzát „Sweet home” címmel.
Lenka Cisárová videójának témája az esti lakóház ablakain kiszűrődő, televízió
által generált fényjelenségek állandó váltakozása.
Fátyol Viola (MOME), aki nemrég
Debrecenben önálló kiállításon is bemutatkozott, itt a VIG biztosító
különdíjasaként szerepelt, többek közt a Mutáció és a Land art a Duna-deltában
című munkáival. A magyar első helyezett, Keller Diána (MKE) a vízfelszínen elégő
papírhajóit szokatlan nézőpontból örökítette meg videón, Rizmayer Péterrel közösen.
A páros, egy másik videó munkája – a tradicionális csendéletekre reflektáló
Still Life – is már a megnyitón egy rangos berlini alapítványi gyűjteménybe
került.
Az Essl Múzeum tízéves fennállása
alatt számtalanszor kapott kritikát, amiért nem a már meglévő intézményrendszert
segítette anyagi eszközeivel, hanem annak versenytársat állított. A művészhallgatók
azonban e helyzet előnyeit élvezik. Céges marketing híján nem valószínű, hogy a
díj létrejött volna: a pénzbeli juttatás mellett sokaknak ez az első nemzetközi
kiállítás és publikáció a vaskos katalógusban.
A kiállítás az Essl
Múzeumban látható 2010. január 17-ig.