Egy kontinens közepén árválkodó ország számára a Tenger mindig is valami titokzatos, egzotikus, távoli jelenség marad. A Szépművészeti Múzeum ebbe az ismeretlen birodalomba kalauzolja el a látogatókat, profin installált kamaratárlatával.

A Géniuszok és remekművek c. tárlat-sorozat második felvonása a tengeri ütközetek világát mutatja be, három remekmű segítségével. (A sorozat első eleme a magyar Tiziano-kép köré épült.) A tárlatra három középszintű mestermű érkezett, három rangos múzeumból. Az öt évszázadot összekötő szál a tengeri csaták kalandregénybe illő tematikája. Ezt fogalmazza meg Veronese későreneszánsz oltárképe, Turner egyetlen királyi megrendelésre készült vászna és Kandinszkij absztrakció határát feszegető kompozíciója. A megközelítés, nem túl meglepően, merőben eltérő. Veronese a török felett győzelmet arató Szent Ligának állít emléket, Szűz Mária közbenjárását is a felhők fölé komponálva, míg Turner vázlata a győztes trafalgari ütközetet mutatja be. Kandinszkij egészen elrugaszkodva a történelemtől, a színek és formák dinamikus-zenei lüktetését kutatja. A három kölcsönműhöz színvonalas körítést ad a múzeum saját képanyaga, a holland tengerfestőktől kezdve az osztrák akadémikus mesterekig. Nem kísért már a múzeum ódon unalom-szaga. A kamaratárlat pergő és szórakoztató, mint egy tévéműsor a National Geographicon. Az érdeklődésünk felcsigázására még fényjáték és egy aprólékos hajómakett is a rendelkezésünkre áll. Mamutmúzeumaink kezdenek felnőni az aktuális posztmodern elvárásokhoz: a sztárművészek reklámoznak, a művelődéstörténeti anyag szórakoztat, a képek meg igyekeznek nem eltűnni a nagy felhajtásban.
2006. február 1.–2006. március 15.
Szépművészeti Múzeum