A New York államban, módos kereskedői családban született Edward Hopper (1882-1967) az amerikai festészet egyik ikonja. A realista iskolához tartozott. Norman Rockwellhez hasonlóan hétköznapi témák érdekelték, üres tájak, amelyek egyetlen ékessége például egy néptelen benzinkút, erdővel a háttérben, ahol az égbolt természetes fénye és az irodából kiáradó mesterséges világítás ütközése alkotott érdekes színkombinációkat. Az ember és környezete finom, alig érzékelhető interakciója foglalkoztatta. Képei leginkább mozifilmekből vett állóképekhez, vagy színpadi tablókhoz hasonlítanak. Kerülte a drámai hatásokat, figuráit mintha közvetlenül a drámai események előtt, vagy után merevítette volna ki. Hopper a New York Institute of Art and Design-ban tanult festészetet, mestere a számos, később nemzetközi hírűvé lett amerikai festő tanítója, Robert Henri volt. Tanulmányai végeztével Hopper három, hosszú ideig tartó tanulmányutat tett Európában. Míg kortársait a kialakuló absztrakt festészet, a kubizmus érdekelték, ő inkább a realista hagyományokat kutatta. A kubizmusból a nagy tömböket használó kompozíciót vette át. Visszatérve Amerikába a divatjamúlt viktoriánus építészet felé fordult. Szerette az érdekes árnyékokat vizsgálni, amelyeket a viktoriánus házak bástyaszerű elemei, tornyai, manzárd tetői és ornamensei vetettek. Mindig azt nyilatkozta, hogy legszívesebben a házak falára vetődő napfényt szereti festeni. Pályája kezdetén kommerciális művészként kereste kenyerét, reklámokat, magazinborítókat festett és rajzolt. Első festői sikerét az 1923-ban született The Mansard Roof (A manzárd tető) című akvarelljével érte el, amellyel megnyerte a Brooklyn Museum pályázatát. A múzeum akkor jelentősnek számító összegért, 100 dollárért meg is vásárolta a képet. 1925-ben festette a House by the Railroad (Ház a sínek mentén) című, ma már klasszikusnak számító képét. A képen első látásra semmi különös sincs, csak hosszabb szemlélődés után vesszük észre a belőle sugárzó, torokszorító magányt, a természetes és mesterséges fények finom játékát. Legismertebb festménye a Nighthawk (1942) ugyancsak hétköznapi jelenetet ábrázol. Egy 24 órás étterem pultjánál ülő vendégeket mutat, az étterem kemény, éles kontrasztokat eredményező neonvilágítását az ablakon át látható éjszakai táj sötét formái ellenpontozzák. Bezártság, izoláció, magány, az Isten és lelki vígasztalás nélküli világtól való menekülés, búvóhely keresése az Ernest Hemingway történet (A Clean Well-Lighted Place – Egy tiszta, jól megvilágított hely) inspirálta festmény legfőbb üzenetei. Hopper művei ma már a Whitney Museum of American Art, a New York-i Museum of Modern Art, a The Des Moines Art Center és az Art Institute of Chicago állandó gyűjteményét gazdagítják.
Pályája kezdetén, amikor a reklámgrafikusi megbízatások kevés időt hagytak a festésre, Hopper szabadidejében nyomatokat, főleg rézkarcokat készített. A New York-i Craig F. Starr Gallery 2008. augusztus 15-ig megtekinthető Edward Hopper: Etchings című kiállítását a művész 13, 1915 és 1923 között készített rézkarcát csodálhatjuk meg. Mint festményeit, nyomatait is egy filmrendező szemével komponálta az alkotó. A Night Shadows (Éjszakai árnyékok) című nyomaton magányos férfi sétál a járdán, mintha a fáradhatatlanul kutató művészt személyesítené meg. A House Tops (Háztetők) című képen nő tekint ki a megmagasított pályán zakatoló vonat ablakán. Az American Landscape (Amerikai tájkép) három, a vasúti töltésen a farmépület felé bóklászó tehene a hazaérkezés különösen gyászos víziója. Az Evening Wind (Esti szél) Rembrandt Angyali üdvözletét visszhangozza, az angyal nélkül. Hálószobában meztelen nő készül lefeküdni, az ablakon besurranó szellő meglebbenti a függönyt.
Craig F. Starr Gallery, New York