1971-ben, a kaliforniai Santa Ana-i F Space galériában Chris Burden amerikai művész asszisztensével, körülbelül öt méter távolságból átlövette vadászpuskával a karját. Az akciónak a Shoot (Lőjj) nevet adta. Ugyanabban az évben egy körülbelül 60 cm magas, 60 cm széles és 90 cm mély öltözőszekrénybe zárkózott öt napra. 1972-ben kátránypapírral letakarva egy forgalmas országút közepére feküdt. Az akció címe Dead Man (Halott) volt. 1974-es Trans-fixed című akciója során egy Volkswagenre szegeztette magát. 1975-ös Doomed (Bukásra ítélt) című performansza során ferde üveglap alatt feküdt mozdulatlanul egy múzeum galériája padlóján, mellette ketyegő óra. A kurátorok nem tudták, hogy addig szándékozott az üveglap alatt feküdni, amíg valaki a személyzetből nem avatkozik valamilyen módon be. 45 órával később egy jószívű teremőr egy kancsó vizet helyezett a művész mellé, aki ekkor befejezte az akciót. 1979-ben, vendégtanárként egy művészeti iskolában három napon keresztül árkot ásott. A céltalan árok kiásását Honest Labor-nak (Becsületes munka) nevezte. Lógott kötélen, fejjel lefelé felfüggesztve, húzták át meztelen testét üvegcserepekkel borított padlón, koplalt csaknem az éhenhalásig, feküdt egy galéria ágyán huszonkét napig, épített üzemanyag takarékos autót, rekonstruálta a mechanikus televíziót, hamisított olasz bankhegyet.  1979–2005 között a Los Angeles-i University of California professzora volt. 2005-ben benyújtotta lemondását, mert az egyetem vezetősége retorziót alkalmazott tanítványai ellen, miután azok az osztályteremben végrehajtottak egy, az ő Lőjj című munkájához hasonló akciót. 2005-ben ötnapos, körülbelül ötszáz kilométeres tengeri útra bocsátotta Ghost Ship (Szellemhajó) nevű, legénység és utasok nélküli, automatikával kormányzott hajóját. Most, asszisztensei segítségével egy körülbelül 30 méter magas tornyot épített New Yorkban, a Rockefeller Center közelében. Építőanyagul az 1912-ben piacra dobott Erector Set nevű, gyermekeknek készült építőjáték több százezer, rozsdamentes acélból készült, összecsavarozott alkatrészét használta. A 2008. június 18. óta megtekinthető műnek a What My Dad Gave Me (Amit a papámtól kaptam) címet adta. Korábban, ugyancsak gyermekjátékokat felhasználva épített hidat a Manhattan szigetének keleti oldalán hömpölygő East River felett. Mint mondja, mindig izgatta a mérnöki munka és csodálta azokat az embereket, akik a gravitációt, távolságot, az elemeket ignorálva megpróbálják legyőzni fizikai körülményeiket. Szerinte a játékok arra tanítják a gyermekeket, hogy miképpen éljenek felnőttként, hogyan élhetnek a világban, nem a jelenüknek szólnak, hanem munkás jövőjüket ültetik a fejükbe. Új tornyáról azt mondja, hogy akár gyermekek is építhették volna, ha lenne rá idejük és kapnának elég alkatrészt. A torony súlya körülbelül nyolc tonna. Eredetileg ugyanolyan magas tornyot akart építeni, mint a Rockefeller Center, végül a szakértők meggyőzték, hogy a szél a bámészkodó turistákra borítaná az építményt. Ő nem bánta volna tornya összeomlását és az agyoncsapott turistákat – „A sikertelenség is lehet gyönyörű” – mondta, de a szabadtéri kiállítás kurátorai nem vállalták a kockázatot, így 30 méternél megálltak az építkezéssel.