Színházi munkáimban, az elmúlt évtizedben magam is sokat kísérleteztem fényfestéssel. Nagyméretű, foszforeszkáló festékkel bevont paneleket alkalmaztam, amíg egy kortárs művészkolléga el nem privatizálta őket. A panelekre, sötétben, vakuval az előttük álló táncosokra villantva sziluetteket, mozgás-sorokat vetítettem, vagy erős fényű zseblámpával szövegeket, képeket rajzoltam, amik aztán lassan elenyésztek, ahogy a foszforeszkáló festékből kiszállt a töltés. Januárban zárt be a Metropolitan Museum of Art remek Brush and Ink (Ecset és tus) című, a kínai kaligráfiaművészetet bemutató kiállítása, amelyen nemcsak az ősi kínai írásművészet legszebb darabjait, de a nemes tradíciókat folytató mai művészek, például Gu Wenda, Xu Bing és Zhan Wang munkáit láthattuk. Bár a mai művészek stílusa sok esetben különbözött a régi mesterekétől, annyiban kötődtek hozzájuk, hogy ők is papírra dolgoztak. Második New York-i kiállításán Qiu Zhijie, a műfaj performansz aspektusát és a tájképfetészethez való, ősi kötődését hangsúlyozva, a kaligráfiát valódi térben műveli. Ahelyett, hogy mint a régi idők költői, tájkép-tekercsekre írna, ő valódi éjszakai tájakban, zseblámpával nyitott lencséjű fényképezőgép előtt mozogva, a levegőbe rajzolja írásjeleit. A hosszú expozíciós időnek köszönhetően élesen kirajzolódik a fényképeken a táj, amelyben a fénnyel festett kaligráfiák lebegnek. A helyszíneket úgy választja ki, hogy azok az évszakok változásait reprezentálják, megjelenítve a kínai naptár 24 Nap-jelét. A The Shape of Time (Az idő formája) címet adta kiállításának. A nagyméretű, színes fényképek nem szentimentálisak, ugyanakkor erős érzelmi töltésük van, a régi és új Kína imázsainak egymásra halmozása révén. A nyár kezdetét például magas fűben, rég kiszáradt folyó medrében rekedt túristahajók – az egyikük rózsaszínű – képével ábrázolja. A nyár közepét egy apró kunyhója előtt ülő, a tájképen meditáló régi költőhöz hasonlító méhész portréja jeleníti meg, a táj, amiben ül már egyáltalán nem szép, inkább ipari szeméttelepnek mondható. Minden képen a fénnyel villámgyorsan felrajzolt, testetlen neonreklámokra emlékeztető kaligráfia repül a táj felett, tanúsítva a művész rendkívüli rajzkészségét. Néha, elmosódva Qiu kezei, vagy lábai is láthatók, bizonyítva mindazt, amit szemünk nehezen hisz el.