A Musée Jacquemart-André saját gyűjteményének három Van Dyck-portréja mellett, az európai és amerikai múzeumoktól kölcsönzött festmények, valamint tizenkét rajz tanúskodik arról, hogy  a flamand mester a tizenhetedik század egyik legkiválóbb arcképfestője volt. Rövid, mindössze negyvenkét évig tartó élete során több mint nyolcszáz alkotásból álló életművet hozott létre, melynek számottevő részét portrék alkotják.
A kiállítás nyitányaként Van Dyck legkorábbi, Antwerpenben készült festményeiből láthatunk válogatást. A szinte csodagyereknek számító festő már tizennyolc éves korában remekműveknek számító képeket festett. Hogy munkáit mestere, Rubens is igen nagyra értékelte, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy tanítványát alig tizenkilenc évesen legközelebbi munkatársává választotta. Pályája kezdetén, Van Dyck a flamand portréfestészet hagyományainak szellemében, ugyanakkor – Rubensen keresztül – az olasz, leginkább a velencei reneszansz festészettől is inspirálva, olyan kiváló műalkotásokat hozott létre, mint a Calouste Gulbakian Múzeum tulajdonát képező Férfiportré (1620-1621), vagy a brüsszeli Musée des Beaux-Arts Öregembere (1617-1618 körülről). Ugyancsak az első teremben, központi helyet kapott az a kettős portré, a Házaspár képe (1620 k.), amely a budapesti Szépművészeti Múzeumból érkezett Párizsba. A kép érdekessége, hogy a modellül szolgáló házaspárt nem a kor szokásainak megfelelően, külön-külön, hanem  közösen, egy képen ábrázolja.
Van Dyck pályájának második korszakát az itáliai évek határozták meg. Rubens nyomán, bejárta Itáliát, és virtuózitása ezúttal is gyors sikerre vezette. Főleg Genovában élt, ahol a város előkelőségeinek  keresett portréfestője lett. Az itt töltött évek alatt festészete érettebbé vált, portréiban megjelent a mozgás, a mozdulat és hangsúlyosabbá vált a lélekábrázolás.
Néhány szülőföldjén töltött év után, 1632-től az angol királyi udvar festőjeként dolgozott, és ekkor születtek, többek között, I. Károly  térdszalagrendi öltözékben (1637, Staatliche Kunstsammlungen, Drezda) és Henrietta-Maria királynő profilja (1637-1638, Memphis Brooks Museum) című arcképei. Amint azt a kiállítás több műve, így a Puccio ékszerész fiával (1624-1627, Musei di Strada Nuova-Palazzo Rosso, Génua), és az Elisabeth és Anna hercegnőkről készített vázlatrajz (1637-1640, The Scottish National Portrait Gallery, Edimbourg) azt is bizonyítja, hogy Van Dyck, a királyok, hercegek, arisztokraták népszerű festője, a gyerekportrék utolérhetetlen mestere is volt.
Az egybegyűjtött portrék különleges alkalomnak számító kiállítása  minden nap 10-18 óráig, hétfőnként 21 óra 30-ig látogatható a Musée Jacquemart-André-ban.