Nézzük meg, milyen irányt követnek a nagyobb intézmények, milyen kiállítások várhatók, milyen szemlélet érvényesül a szomszédos Bécsben! Persze, mint az időjárás esetében, megjósolhatatlan a végkifejlet, de a helyenkénti derűs égbolt biztosra vehető.

A Museumsquartier még mindig az osztrák főváros egyik első számú kulturális csomópontja, bár szomszédai, a Naturhistorisches Museum és a Kunsthistorisches Museum (KHM) sem akármilyenek. A KHM-ben hamarosan zár a Lucian Freud-kiállítás, amely igazi konkurencia a többiekre nézve, ha a látogató számára az a kérdés: ide, vagy oda vegyen jegyet? De a stabil, klasszikus helyek mellett most vegyük sorra az elsősorban ideiglenes kiállításokkal dolgozó intézményeket is!

Pratchaya Phinthong, Give More Than You Take, 2010-2013, Installation view (mumok),
Photo: Gregor Titze 

A szürke óriás, vagyis a mumok tartja vezető pozícióját, ha kortárs kiállításokról van szó. A látogatottság ugyan tavaly pár százalékkal visszaesett, ám ez nem teljesen váratlan, hiszen olyan húzónevek sem voltak, mint egy évvel korábban Claes Oldenburg vagy Dan Flavin. Igazán nagy dobásokkal 2013-ban nem rukkolt elő a mumok, és 2014-ben sem várható ilyen. A most látható és egészen a tél közepéig ki is tartó and Materials and Money and Crisis című kiállítás nagy dobásnak tűnt, de a rendezés rendkívül visszafogott lett. És jó ugyan az egyéni kiállítások sora, de Franz West és Albert Oehlen inkább a német ajkú közönség fenegyerekei és kedvencei. A gyűjtemény természetesen mindig más oldalról mutatja meg magát – annak, aki nem unja még a képek mindig újabb hívószó köré rendezését.

A szomszéd Kunsthalle Wien új igazgatója, a Németországból átigazolt Nicolaus Schafhausen, erőteljes arculatváltást vitt és visz végbe. Valóság és fikció, abszurd és fekete humor, kritikai reflexiók és felelősségvállalás foglalkoztatják, valamint a művészet minél szélesebb értelemben vett szociológiai és gazdasági vonatkozásai. Ennek szellemében jön az Ökonomie der Aufmerksamkei (Figyelemgazdaság) című kiállítás, amihez részletes, „megbeszélős” program is társul majd. Egyébként is: beszélgetések egyre gyakrabban és erőteljesebben kísérik a tárlatokat, ami örvendetes fejlemény! De ezek mellett olyan csalogató érdekességek is feltűnnek majd, mint a lapis lazuli nevű drágakő, amelynek finom őrleménye egy természetes mélykék festékanyag, az ultramarinkék, vagyis maga a kék szín a művészetekben (Blue Times). Izgalmasnak ígérkezik, a program pedig már egészen 2015 elejéig nyilvános.

Roger Hiorns: Seizure (2008) a Jerwood Artangel comission London. Courtesy of the artist and Luhring Augustine, NY.

A Leopold Múzeumnak is kijutott a figyelemből 2013-ban, elég csak a botrányos igazgatóváltásra emlékeztetnünk: október végén távozott Tobias Natter, aki a gazdasági igazgató Peter Weinhäupl kettős szerepe (Klimt-Ucicky alapítvány) ellen tiltakozott a lemondásával. De vissza a művészethez! Miután az egész város ki volt tapétázva A meztelen férfi plakátjaival, és a kiállítás a konzervatívabb múzeumnak nagy sikert hozott a fiatalok körében is, marad a kérdés: vajon sikerül-e ezt idén megtartani, illetve meghaladni? Elnézve az idei terveket, a kérdőjelet nem tudjuk kiegyenesíteni…

Kilépve a negyed köréből, marad még kihívás bőven! A MAK (Musem für angewandte Kunst) esetében Ázsia és a keleti kultúrák felé történt nyitás, e tendenciák felerősödése egyértelmű volt 2013-ban. Az Eastern Promises az egész nyarat és őszt lefoglalva Kelet-Ázsia kortárs és alternatív építészeti projekjeit mutatta be – az egyik kurátor Andreas Fogarasi volt. Egy nagyszabású tárlat pedig a kortárs Isztambult helyezte fókuszba (Zeichnen, Gefangen im Wunder). Kisebb, de témájában és installálásában igazán különleges volt a japán manga művészet kiállítása, a Nippon Chinbotsu. Japan Sinks. A Manga, amelyen a látogató egy óriási könyv lapjai között sétálhatott. Tehát a kelet, bármilyen irányból is nézzük, de erősen jelen van a MAK-ban, és vélhetően lesz is.

Fotó: mak.at

A belváros szívében a Kunstforum mostanában sok kihagyhatatlan bemutatóval szolgál. Még februárig látogatható a Warhol / Basquiat című kiállítás, amely nagyon jól válogatott anyag, párbeszédbe hozva a műveket, csakúgy, mint azt a korábban bemutatott Meret Oppenheim munkák esetében láttuk. Rendszeresen tűnnek fel és kerülnek reflektorfénybe itt osztrák művészek is, mint például Siegfried Anzinger. Nem a kötelező „nemzeti lecke” felmondásáról van szó, sokkal inkább a felfedezésről: lássa meg a világ újra, ki is volt ez az 1988-ban Biennálén is bemutatkozott képzőművész!

Andy Warhol: Andy Warhol and Jean-Michel Basquiat, 1985, Unikat, Vintage Gelatine Silver Print, 20,3 x 25,4 cm, Sammlung Bischofberger, Schweiz © Foto: Galerie Bruno Bischofberger, Schweiz © The Andy Warhol Foundation for the Visual Arts, Inc., New York; VBK, Wien, 2013/14

Ami a változásokat illeti: a bécsi Künstlerhaus szintén igazgatóváltás után próbálja újrapozícionálni magát.  A magyarok által ismert és kedvelt gyűjtő, Peter Bogner helyére, aki tíz évig vezette az intézményt, és többek között a 2012-es Munkácsy Mihály kiállítást is megrendezte, most Peter Zawrel, az eddig inkább filmes körökben tevékenykedő, 1999 és 2011 között a Filmfond Wien-t vezető szakember került. Az épület éppen felújítás alatt áll, a nyár folyamán teljesen megújult a mozi fogadótere, és az ott helyet kapott kávézó. Az eddigi Künstlerhaus mozi helyére pedig a Stadtkino került. Hogy a külső mellett kiszámíthatóbb és egységesebb belső struktúrát is kialakítsanak, ahhoz azért némi idő kell még. De mégis, mennyi idő? A jó helyen fekvő és jó adottságokkal rendelkező múzeum felemelkedése még várat magára, éppen úgy, mint egy új, markáns arculat megteremtése – már amennyiben valódi cél a vérkeringésbe való bekerülés.  Magyar művészek kiállítása egyelőre itt nem várható.

A magyarok azonban feltűnnek a Secessionban: április 11-től egészen június 8-ig Kis Varsó!

Bécs a csúcsra tör, méghozzá nemcsak a múzeumok, de a műkereskedelem terén is: az utóbbi években megerősödött a nemzetközi művészeti színtéren elfoglalt pozíciója. Ez egyrészt az önmaga működését két éve gyökeresen megújító Viennafairnek köszönhető, amely – bár az orosz szerepvállalás óta számosan kritizálják -, az év egyik legjelentősebb európai művészeti eseménye lett. Másrészt meg kell említeni a mellette megrendezett számos egyéb eseményt is, design heteket, vásárokat, egyéb művészeti programokat, amelyek között a fotó egyre erőteljesebben képviselteti magát.

Kis Varsó. Fotó: secession.at