Mike Cloud szisztematikusan vizsgálja a festészet műfaját. Használt már matematikai formulákat, amelyek segítségével régi mesterek munkáit fordította geometrikus absztrakciókra.

Máskor az ecsetvonásokat a színskála rendjében helyezte egymás mellé, vagy a használt festékek mérgező hatásának, vagy száradásuk idejének megfelelően csoportosította. Az alapgondolat minden esetben a „festői” hozzáállás, a virtuozitás, szubjektivitás, transzcendencia  eldobása volt. „A hit a festészet legnagyobb akadálya”, mondja. Ne fényezd a kocsidat, hogy aztán imádkozz, hogy elinduljon. Próbáld inkább megjavítani a motort, aztán lépj a gázra. Ezen a Frequency című kiállításon két festmény-sorozatot mutat be, mindkettő alapjául vízszintes vonalakból álló hálózat szolgál, amely a szisztematikus absztrakció klasszikus vizuális jellemzője. Az egyik sorozat képein a vízszintes vonalak füstfelhő szerűen felvitt színeket támogatnak, amelyeket absztrakt portréknak szánt a művész. A másik sorozat festményein a vízszintes vonalakból álló hálót aluminium lemezekből vágta ki. Az aluminium aláfestett színeket takar, a vonalakat félig-meddig elfedik a ráragasztott, hámló Color Aid festékminta csíkok, olyanok, amelyekkel színelméletet tanítanak a művészeti iskolákban. A hámló, színes csíkok visszatükröződnek az aluminiumról, ezek a reflexiók hozzák létre a „festményt”.

Max Protetch Gallery, New York