Nyomott mintás miniruha, indiai dzsörzé, orkánkabát, micisapka, Tisza-cipő és Kádár Jánosné kígyóbőr pénztárcája. A Budapesti Történeti Múzeum a divat félmúltjában tett egy tanulságos körutazást. A szerény kiállítás a kommunizmus négy évtizedének divathoz kapcsolódó intézménytörténetét követi végig.A kezdőpontot az államosított divat konfekciógyártó nagyvállalatai, a fellegvárnak számító Ruhaipari Tervező Vállalat (a későbbi Divattervező Vállalat) és a kisipari szervezeteket ellátó OKISZ (Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetségének) Tervező Laboratóriuma jelenti. Ezek a kacskaringós nevű műintézmények gondoskodtak a dolgozók kommunista ideálnak megfelelő felöltöztetéséről, hiszen a flancos, vékonyka „dísznők” helyett az ötvenes években eljött a mackó-járású traktoroslányok és az overálos munkásnők korszaka.
De a felülről sugárzott propagandakép és a hiánygazdaság ellenére a nők csak nőnek akartak látszani. Különösen, ha az anyagi keretük is megvolt hozzá. A ötvenes évekbeli puritán szürkeség viszonylag gyorsan lekerült a napirendről. 1958-ban a Művelődési Minisztérium propagandacélból létrehozta az Iparművészeti Modell Stúdiót, ahol minőségi, kisszériás konfekciómodelleket gyártottak a nyugati divat leplezetlen másolásával. A Modell Stúdió – a „Divatot a dolgozó nőnek” szlogenje ellenére – az orvosnők, operaénekesnők, színésznők és igazgatófeleségek kiszolgálója lett, míg be nem zárták veszteséges működése miatt.
Azok pedig, akik még az egyenlőknél is egyenlőbbek voltak, különleges luxusüzletekbe jártak. Az államilag erőltetett konfekcióipar idején a szocialista haute-couture-t a Clara Salon jelentette. A párizsi trendeket követő Rotschild Klára igazgatta ezt a (szintén állami) ruhaszalont, ahol a legfelső vezetők feleségei (Kádár vagy Tito asszonya) és az ünnepelt színésznők (Psota Irén, Gábor Zsazsa stb.) szabatták ruháikat.
A kiállítás tervezői rajzok, archív filmrészletek, magazin címlapok és eredeti ruhadarabok segítségével járja körbe a témát. Ez utóbbi, vagyis az eredeti ruhadarabok jelentik a kiállítás gyenge pontját. A korszak ugyanis nem törődött a kortárs iparművészet múzeumi archiválásával, így az ilyen divatkiállítások esetleges nyersanyaga sosem nőhet fel a magazinok fotóiból kirajzolódó stílusegységhez.
De a jövő már bíztatóbb: a bemutatóhoz professzionális webportál is készült (www.szocialistadivat.hu), ahol a tárlat teljes anyaga mellett a beküldött régi ruhadarabok adatbázisa is kiépül a közeljövőben.
Budapesti Történeti Múzeum
2007. október 12. – 2008. január 14.