A tavaly a bécsi Leopold Múzeumban rendezett tárlatig nem igazán foglalkoztak átfogóan a férfiaktok művészettörténeti aspektusával. Linz és Budapest után Masculin – L’homme nu dans l’art de 1800 à nos jours című kiállításán most a párizsi Musée d’Orsay is igyekszik friss megközelítéssel válogatni a témából, a legkülönbözőbb technikákkal (szobrok, festmények, rajzok, grafikák, fényképek) készült meztelen férfiakat ábrázoló alkotásokból, a 19. század elejétől napjainkig.
Míg az antik ábrázolásokban, vagy akár az akadémista művekben anatómiailag komoly hangsúlyt fektettek a férfialakok élethű megjelenítésére, női társaikkal szemben, a kiállításokon ők mégsem kaptak főszerepet. A Párizsban most nyílt, és január 4-ig látható tárlat nem a történeti áttekintésre, a meztelen férfiakat ábrázoló munkák fejlődéstörténetére fókuszál, inkább a különböző aspektusokat tükröző munkákat veti egybe. Így megjelenik maga az anatómia, a férfitest mint szimbólum, a szenvedés, az erotika, a testi fájdalom, az elfogadott vagy elutasított esztétikai kánon.
A főleg francia közgyűjteményekből válogató tárlat Jacques-Louis David, La Chapelle, Georges de La Tour, Pierre Puget, Abilgaard, Paul Flandrin, Bouguereau, Hodler, Schiele, Munch, Picasso, Bacon, Mapplethorpe, Freud és Mueck művei mellett tartogat érzékeny, erotikus, esetleg akár provokatív meglepetéseket is David Hockneytól , Giorgio de Chiricótól, vagy Pierre és Gilles-től. Körbejárja az adott korszakok társadalmi normáit, a cenzúra, a prüdéria vagy éppen a teljes művészi szabadság kérdését.
Pierre et Gilles: Mercure. Galerie Jérôme de Noirmont, Paris