Stílszerűen karácsonyra időzítette „Madonna. Nő – anya – kultikus alak” című kiállítását a hannoveri Alsó-Szászországi Tartományi Múzeum.
A világban minden mozgásban van, változik – és ez alól az emberiségben élő Madonna-kép sem kivétel. Ennek alakulása a témája a maga nemében egyedülálló és úttörő németországi kiállításnak, ami 11 ezer év anyaistennő-ábrázolásának markáns fejezeteit igyekszik felvillantani.
Benedikt Mester: Madonna, 1515 körül, festett fa, 114 x 51 x 30 cm, © Germanisches Nationalmuseum Nürnberg
Az időutazás a legrégebbi ismert északnémet nőábrázolással kezdődik és az elmúlt évtizedekben született kortárs munkákkal fejeződik be, bemutatva, hogyan befolyásolja a Madonna-képet a mindenkori nőideál, hogyan kapcsolódik egymáshoz a szakrális és a profán, hogyan válik kommersszé a szakrális és szakrálissá a kommersz. A művek szerzői között ennek megfelelően ismeretlen ókori mesterek, vagy Dürer és Rubens éppúgy szerepelnek, mint Lowis Corinth, Kurt Schwitters és más klasszikus modern festők, vagy a kortárs Thomas Bayrle, Julia Krahn és Dieter Froelich.
Peter Paul Rubens: Madonna az álló gyermekkel, 1615-20 körül, olaj, fa, 63,5 x 47 cm, © Landesmuseum Hannover
A klasszikus modern és kortárs munkák többsége valami módon korábbi munkákat ír felül: így például Kurt Schwitters kollázsa Raffaello világhírű Sixtusi Madonnáját teszi egy dada provokáció „áldozatává”; Thomas Bayrle a „fogyasztás templomába” helyezi a bizánci ikonok mintájára ábrázolt Szűzanyát azzal, hogy leplét luxusautók eltorzított fotóival burkolja, míg Sam Jinks tavaly született szobrában nem nehéz felismerni Michelangelo emblematikus Pietàjának ihletését.
Thomas Bayrle: Madonna Mercedes, 1989, fénymásolat, kollázs, festék, fa, 198 × 146 cm, © VG Bild-Kunst, Bonn, 2015/ Frankfurt a. M., Städel Museum/ARTOTHEK
A kiállítás egyik, a bemutatott műtárgyakon túlmenő érdekessége, hogy védnöki tisztjét a Németországi Evangélikus Egyház korábbi elnöke, Dr. Margot Kässmann vállalta, aki jelenleg egyházának képviselője a 2017-es reformáció-év előkészületeinek irányításában. Szavai szerint „a protestánsok számára Mária hosszú időn keresztül inkább tabutéma volt, mert a protestánsok elhatárolódtak a római katolikus Mária-kultusztól. Mindeközben a reformátor Martin Luther Mária nagy – ma így mondanánk – ’fan’-je volt”.
Sam Jinks: Csendélet (Pietà), 2014, szilikon, műhaj, haj, textil, 165 × 123 × 73 cm, © Sam Jinks /Sullivan+Strumpf 2015
A németországi mellett londoni, római, bécsi és berlini múzeumok és magángyűjtemények kincseit bemutató tárlat 2016. február 14-ig látogatható.