Az utóbbi időben a távol-keleti műtárgyak esetében világszerte felverik az árakat a pénzes kínai licitálók. Nekik köszönhető, hogy a nemzetközi műtárgypiac ismét pörög.
300%-os áremelkedés
A Rajna partján már egy esztendeje sem okozott különösebb meglepetést a Kunsthaus Lempertz évadvégi aukcióján (december 10.), amikor Wu Guangzhong egy-egy feltekerhető tusfestményéért 294 000 illetve 307 000 eurót pengettek le. Ám legutóbbi szezonzárásukon az egy évvel ezelőtti összbevételt is meghaladták 12%-kal, 2,6 millió eurót inkasszálva. Az ázsiai művészet december 11–12-én tartott kölni árverésén gyakorlatilag a 88 kínai tétel „vitte el a hátán az egész boltot” 300%-os leütési értékemelkedéssel. (A licitálók 99%-át a teremben is jelen lévő vagy telefonos kínai licitálók alkották.) A tibeti, nepáli, japán vagy indiai kultúrkör iránt ugyanis egyetemesen gyenge az érdeklődés mostanában, de a kínai tételek majdnem kivétel nélkül elkeltek, mégpedig rendszerint többszörösére felvert árakon. Nemhiába beszélnek az elégedett német szervezők szó szerint „árrobbanási sorozatról”…
Egy NDK-s gyűjtemény
A meglepetést az idén nem is az általános világdivat hozadéka okozta Kölnben, hanem az az újdonság, hogy a régiségek mellett a klasszikus ízű kortárs tájábrázolások is felzárkóztak – rekord-leütésekkel – az eddigi mezőnyhöz. Különösen nagy érdeklődést keltett egy volt NDK-beli magángyűjtemény. Gerhard Pommeranz-Liedtke (1909–1974) hagyatékából származott 22 kép, aki 1950 és 1960 között a berlini keletnémet művészeti akadémiát vezette, majd 1967-től haláláig a weimari állami múzeumok igazgatója volt. Pozíciójából fakadóan többször is megfordult Kínában az ötvenes években különféle delegációkkal, hivatali útjairól minden esetben modern kínai festményekkel és grafikákkal megrakodva tért haza.
Pommeranz-Liedtke kollekciójának sztárja Fu Baoshi (1904–1965) volt, akitől az egyik, színes tussal festett, fél négyzetméteresnél alig nagyobb tájkép (Csónakos, aki utasával a Jang-ce folyón széllel szemben evez) 60 000 eurós kikiáltási árának több mint ötszöröséért kelt el: 324 000 euróért egy New York-i licitáló vette meg. Ugyanebből az örökségből egy ismeretlen régi mester 18. századi papírtekercse kínai műkereskedőhöz került, aki a konkurenciával harcolva a 2 500 eurós elvárásról 97 000 euróig kényszerült felverni az árát.
Szárnyaló árak
Ugyanez az ambiciózus vásárló a 2009-es listavezető Wu Guangzhong nyolcvanas években készült Kacsák a vízparton című kompozícióját is megszerezte, 40 000 helyett több mint a négyszereséért: 174 000 euróért. Még magasabbra szárnyalt Zhang Daqjan életképe a táblajáték mellett fejét törő írástudóval, amely Kölnből Pekingbe utazott vissza, 24 000 eurós kikiáltási árának több mint nyolcszorosáért, 204 000 euróért. Potom 9 000 eurós becsértékének kilencszeresénél is többet, 85 000 eurót fizetett új tulajdonosa Li Keran vízibivalyt megülő pásztorfiújáért, amely New Jersey-be került.
Klasszikusok sikere
A régi kínai műtárgyak terén is felhajtotta az árakat a fokozott nemzetközi érdeklődés. A gazdag porcelán-kínálatból egyenként 10 000 eurós kikiáltási árának négyszereséért kelt el egy Doucai-tányér wufu-dekorral és Yongzheng márkajellel, amely kínai licitálóhoz került 41 000 euróért. Akárcsak a kései Qing-periódusból egy masszív, kék-fehér halastál sárkány mustrával és Qianlong mesterjeggyel, 38 000 eurós leütéssel. Különösen széles volt a cloisonné-technika kínálati skálája. Egy 17. századból való nagy, négyfülű váza 8 000 eurós becsértékének majdnem dupláját hozta (14 000 €). Sokkal lejjebbről startolt (800 €), mégis közel hasonló magasságban landolt (12 000 €) egy monumentális bronz tömjénfüstölő a Qing-korszakból. A figyelemre méltó 17–20. századi elefántcsont faragványok kategóriájában egy ecsettartó serleg lett a listavezető a 19. század végéről, 3 500 eurós becsértékének közel hatszorosáért (kereken 20 000 eurós leütéssel).
Edgar Abs sajtószóvivő szerint a Kunsthaus Lempertz ezzel a távol-keleti aukcióval kontinentális viszonylatban is megerősítette korábban elért pozícióját, a közeljövőre nézve különleges helyet biztosított magának az ázsiai műtárgyak forgalmazása terén. Ez persze nem jelent többet, mint hogy a kölniek is meglovagolták a nemzetközi műtárgy-kereskedelem új konjunktúráját hozó kínai hullámot.