Hermann Rupf berni rövidáru kereskedő 1907-ben vetette meg műgyűjteménye alapjait. Előbb pár fauve-os képet vásárolt egy párizsi műkereskedőtől, majd összebarátkozott Picassóval és eljegyezte magát a kubizmussal. Akkoriban kétféle civil foglalkozott komolyan a modern művészekkel, az extravagáns furcsaságok megszállottjai (pl. Gertude Stein) és a kommunista látnokok.

Hermann tisztes svájci polgárember volt, nem rendelkezett olyan milliomos allűrökkel, mint amerikai vetélytársai, a modernektől is csak akkora képeket vett, amik kényelmesen elfértek a berni lakása falán. Viszont – miközben példásan fialtatta felmenőitől örökölt üzletét – elkötelezett tagja volt a svájci szociáldemokrata pártnak. Szemében a kubizmus, sőt az egész avantgárd a modern ember számára kitalált új művészetet jelentette, ami metafizikát visz a vallástól elhagyatott munkásemberek hétköznapjaiba. E nemes cél érdekében komoly felvilágosító küzdelmet folytatott a párton belül is, például elvtársait Picasso tiszteletére tanította. Bár végeredményében nem lett igaza, hiszen az új képzőművészet nagy modernista álma – az utópiák kifáradása és a kommunisták opportunizmusa miatt – szertefoszlott, a páratlan műgyűjtemény mégis megmaradt, a klasszikus avantgárd egyik legfontosabb kollekciójaként. A Rupf házaspár 1954-ben alapítványt hozott létre a 300 tételesre duzzadt műgyűjtemény ápolására. A Szépművészeti Múzeum – kiváló berni kapcsolatainak hála – megszerezte a kollekcióból összeállított utazókiállítást pár hónap erejéig.

A marketing hívószavak gyanúsak: Picasso, Klee, Kandinszkij – de a tárlat kiállja a próbát. A kései rutinművek és őszikék csak tömegnövelők, az igazi hangsúly a korai korszakoka esik, a klasszikus avantgárd születésére. A kronológia elején láthatunk André Deraintől pár kifakult fauve-os tájképet, de már azok is a kubisták szűkös koloritját vetítik előre. Picasso és Braque már 1908-as festményeikkel szerepelnek: leegyszerűsített tájak a katalán mestertől és valódi kockaházak a kubizmus társfeltalálójától. Ha már a kubizmusnál tartunk, nem kell csalódnunk – ott lehetünk a sűrűjében! Igazi síkokkal tördelt, korai kubista csendéletek hosszú sora várja a nézőt: hegedűsziluettek, gitárformák, gyümölcsös tálak, újság-fejlécek és könyvgerincek George Braque és Juan Gris modorában. Plusz ott vannak még a kubizmust a „primitív” szobrászat totemformáival ötvöző, kevésbé ismert Henri Laurens munkái és Fernand Léger jellegzetes, gépies árnyékokkal plasztikussá tett, színes vásznai. A gyűjteményben központi szerepet játszik még Paul Klee, akinek sokszínű életművéből több korszak is végigkövethető, egy korai groteszk metszettől kezdve, az érett absztrakt festményeken keresztül, a kései archaizáló rajzolatokig. A szintén svájci Klee ismertette össze a Rupf-házaspárt bauhausos tanártársával, Vaszilij Kandinszkijjel, akinek színes-játékos, zenei hangulatokra épülő absztrakt munkái szintén meghatározók a gyűjteményben. Rupfék az idő előrehaladtával a szikár kubizmusról átnyergeltek a derűsebb hangulatú szürrealizmusra. Erről többek között az irányzattal rokon absztrakt szobrász, Hans Arp biomorf plasztikái tanúskodnak. A Szépművészeti Múzeum tárlata egy pirulás nélkül vállalható, közepes méretű, színvonalas válogatás a klasszikus avantgárd klasszikus periódusából. Kellemes hétvégi időtöltés, nem egy kínosan üres marketingbemutató.
Szépművészeti Múzeum
2007. október 26.–2008. január 27.