Schmitt Pál köztársasági elnök ma adta át a legmagasabb állami kitüntetéseket a Parlamentben augusztus 20. alkalmából. Díjat kapott Szervátiusz Tibor, Szilágyi János György és Szinte Gábor. Reakciók és életutak.
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést – többekkel együtt – Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész és Szilágyi János György Kossuth-díjas művészettörténész kapta. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozata) érdemelte ki – többek között – Szinte Gábor festőművész.
Szervátiusz Tibor nagyon örül az elismerésnek
„Sok díjat kaptam már, de ennek különösen örülök, mert a nemzet iránt elkötelezett, általam nagyra becsült vezetőktől vehetem át egy olyan időszakban, amikor a magyarság, a nemzet élete felfelé ívelő szakaszába érkezett” – mondta az MTI-nek Szervátiusz Tibor szobrászművész, aki az augusztus 20-iki nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal elismerést vehette át pénteken a Parlamentben.
A Kossuth-díjas szobrászművész a magyar kultúra iránti elkötelezettsége, példaként szolgáló, történelmünket és kiemelkedő személyiségeinket megformáló művészete, a magyar nemzet mellett mindig következetesen kiálló, példaértékű életútja elismeréseként részesült a kitüntetésben.
„Megörvendeztetett a kitüntetés híre” – fogalmazott Szervátiusz Tibor, aki – mint elmondta –, folyamatosan dolgozik, jelenleg kisebb szobrokat készít fából, bronzból. Elkészült egy újabb, Szabó Dezsőt és Adyt ábrázoló alkotás, s számtalan Madonna formálódott meg vésője nyomán, főleg tiszafából. A szobrászművész arról is beszélt, hogy bár jelenleg konkrét megbízása nincs, de tervez nagyobb emlékműveket is, Szent Lászlóét, Mátyás királyét, Kőrösi Csoma Sándorét vagy éppen Attila „nagykirályét”. Emellett foglalkoztatja újra Trianon és 1956 is.
„Amikor alkotok, ugyan egy adott témából indulok ki, de igyekszem a gondolatot egyetemessé tágítani, hogy nemcsak a nemzet egészének, de a világnak szóló mondanivalója is legyen” – fogalmazott a művész. Szervátiusz Tibor szerint az ideális köztéri műalkotásnak a nemzet egészét kell szolgálnia. „A jó szobor hatni tud, meg tudja érinteni mindenki lelkét szekértáboroktól függetlenül. Sok kiállításom volt, több köztéri szobrom áll, úgy érzem, a közösség ezeket az alkotásokat befogadta, őrzi őket és szereti” – tette hozzá.
Szervátiusz Tibor 1930. július 26-án született Kolozsvárott. Édesapja, Szervátiusz Jenő neves szobrász volt. Apja nyomdokain indult, de hamarosan megtalálta saját kifejezési módját a végsőkig leegyszerűsített szobrászi formákban. 1955-ben a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett. 1957-ben ösztöndíjjal a Szovjetunióban járt, ahol az egyiptomiak és a primitív népek szobrászatát tanulmányozta. 1959–1961 között bábfaragóként dolgozott a kolozsvári Bábszínháznál.
Első kiállítását 1953-ban Bukarestben rendezte. 1954-ben részt vett a kolozsvári tartományi kiállításon, s ettől kezdve rendszeresen kiállított Bukarestben, Kolozsvárott, majd Zágrábban, Szófiában. A nemzetközi figyelmet 1965–1967 között készült Kolozsvári Krisztus című fémplasztikájával váltotta ki. 1967-ben szerepelt az antwerpeni IX. szobrászati biennálén. Fa-, kő-, márvány-, fémszobrokat, domborításokat készít. 1971–1972 között édesapjával közösen alkották Tamási Áron síremlékét.
1977-ben a Securitate zaklatásai miatt Magyarországra települt. Budapesten először 1983-ban állított ki. Munkáinak egyik ihletője a magyar történelem. 1996-ban Budapesten kőből megfaragta a három méter magas Magyar Oltárt. A millenniumra készítette Győrben a Boldogasszony-követ. 2001-ben avatták fel a budapesti Szabó Ervin Könyvtár kertjében Bartók-kompozícióját. Többször megfaragta Petőfi, Ady, Dózsa alakját. Kolozsvárott őrzik Móricz Zsigmond portréját a színház bejárójában. Szobrot mintázott Kós Károlyról, Németh Lászlóról, Szabó Dezsőről, ismert Nagy László fejfája és Eötvös József emlékoszlopa.
2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a megmunkálandó anyag természetét mindig tiszteletben tartó, az ősi és népi elemeket a modern művészet törekvéseivel ötvöző szobrászi tevékenységéért, a magyarság sorsa és történelme által megihletett munkásságáért. 2003-ban Magyar Örökség-díjat kapott, 2011-ben Budapest díszpolgára lett, 2009-ben monográfia jelent életművéről.
Szilágyi János György: „az igazi kitüntetés, ha jól sikerül egy cikkem”
„Számomra az igazi kitüntetés az, ha jól sikerül egy cikkem és látom, hogy mások fel is tudják azt használni” – mondta el az MTI-nek Szilágyi János György ókorkutató, művészettörténész, akinek a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést adományozták az augusztus 20-iki nemzeti ünnep alkalmából.
Az indoklás szerint a Kossuth-díjas művészettörténész, a történelemtudomány doktora, a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének főmuzeológusa az etruszko-korinthoszi vázafestészetnek a világon található teljes anyaga feldolgozásáért, az egyetemes ókortudomány egységes szemléletének megvalósításáért és példaértékű életpályája elismeréseként kapta a kitüntetést, amelyet – a pénteki ünnepségen elhangzottak szerint – később vesz át.
Az MTI-nek még a kitüntetések átadása előtt nyilatkozó Szilágyi János György megjegyezte: büszke arra, hogy a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményét negyven éves vezetése alatt sikerült nemzetközileg jegyzett tudományos műhellyé fejleszteni. Művei közül a kutató az Etruszko-Korinthosi vázafestészet című munkáját emelte ki, a könyv ugyanis mindmáig alapműnek számít a tudományos világban.
„Meggyőződésem, és ezt sajnos nem sok sikerrel próbálom az ókorkutatók fejébe verni, hogy az írott és a tárgyi hagyaték között nincs különbség. Nincs olyan, hogy valaki Horatiust olvas, de a falfestészet nem érdekli: az ókori kultúrákat egészükben kell kutatni és nem utolsósorban a szomszédos kultúrákkal együtt. Ma már világosan látjuk, hogy abban az időben, amikor a görög-római kultúra fénykorát élte, Indiában, Kínában és Afrikában is virágzott a kultúra” – szólt az egységes szemléletű ókortudományi kutatás fontosságáról. Mint elárulta, következő kötete megjelenése októberben várható, a tanulmánygyűjteménybe korábbi cikkeiből válogatott.
Szilágyi János György 1918. július 16-án született Budapesten. 1941-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett Kerényi Károly és Alföldi András tanítványaként, Devecseri Gábor évfolyamtársaként. 1951 és 1992 között vezette a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményét, melynek jelenleg is főmuzeológusa. 1952-től tanított az ELTE-n is, címzetes egyetemi tanár. 16 éven át az Ókortudományi Társaság főtitkára volt, s szerkesztője a Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts-nak. Számos könyve és több mint 500 tanulmánya jelent meg a legjelentősebb hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban.
Kutatási területe az ókori görög és római irodalom, vallástörténet, antik művészettörténet, a római császárkor előtti Itália, az etruszk kultúra. Feldolgozta az etruszko-korinthoszi vázafestészetnek a világon található teljes anyagát. Rendes tagja a Német Régészeti Intézetnek, a firenzei Istituto di Studi Etruschi-nak. 1952-től a művészettörténet-tudomány kandidátusa, 1973-tól doktora.
Kiemelkedő tudományos munkásságát Ábel Jenő-emlékéremmel, Rómer Flóris-emlékéremmel, Móra Ferenc-emlékéremmel, 1991-ben Kossuth-díjjal, majd 1996-ban Eötvös József-koszorúval ismerték el. 1998-ban és 2000-ben is elnyerte a Soros-alapítvány díját.
Szinte Gábor a változás jeleként értékeli kitüntetését
Különösen örül a kitüntetésnek Szinte Gábor festőművész, díszlettervező, akinek az augusztus 20-iki nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozták. Mint az MTI-nek elmondta, úgy érezte, eddig az államtól nem kapott támogatást, így ez az elismerés azt jelenti számára, hogy más világ van most Magyarországon.
Szinte Gábornak a kitüntetés indoklása szerint a magyar és benne a keresztény festészeti hagyomány ápolásáért és karakteres megújításáért, több évtizedes, kiemelkedő, a nehéz időkben is elkötelezett színházi, művészetpedagógiai és írói munkásságáért, valamint hazánk európai hírnevének áldozatos öregbítéséért ítélték az elismerést, amelyet – a pénteki ünnepségen elhangzottak szerint – később vesz át.
A festőművész, nyugalmazott egyetemi tanár – az MTI-nek még a kitüntetések átadása előtt adott interjújában – megjegyezte: érdekes, hogy 83 évesen, Magyarországon mintegy 50 közterületen kiállított műalkotással, hetven itthoni és külföldi tárlat után működése eddig semmilyen támogatást nem kapott. „Más világ van most, hogy én kaphattam egy ilyen kitüntetést” – fogalmazott.
A művész jelenlegi munkáiról szólva elmondta: a kormány megbízásából az alkotmány tiszteletére készülő történelmi képsorozat egyik darabján, a dualizmus korát megidéző alkotáson dolgozik. Felidézte, hogy a millennium idején, 1896-ban készült egy díszalbum, amely tartalmazta az ezeréves Magyarországot bemutató történelmi képek sorozatát, mintegy 50 híres festményt. Most az album folytatásán dolgoznak, amely 1896-tól a jelenig mutatja be a fontos történelmi eseményeket, a munkával 17 festőt bíztak meg. Beszélt arról is, hogy nemrégiben adták át Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázoló hat színes üvegablakát a pusztaszabolcsi katolikus templomban, a pesterzsébeti Csili Művelődési Központban pedig novemberben nyílik kiállítása.
Szinte Gábor 1928-ban született székely szülők gyermekeként Budapesten. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán, amelyet 1951-ben végzett el, Bernáth Aurél, Berény Róbert és Szőnyi István tanítványa volt. Tanulmányait a firenzei Szépművészeti Akadémián fejezte be. Az erdélyiség és az olasz kultúra iránti kettős kötődés festészetének témaválasztását is jelentősen meghatározta. Műveit több mint hetven egyéni kiállításon mutatták már be Magyarországon és külföldön; alkotásai láthatók például a Magyar Nemzeti Galériában és magángyűjteményekben is.
Számos középületet díszített faintarziákkal, például a korábbi Nemzeti Színházat, kiemelkedő munkája a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban és a salgótarjáni Karancs Szállóban látható színes üvegfal. Külön említést érdemel a franciaországi Saint Simon templomában található, II. Szilveszter pápa életéről és Szent István király megkoronázásáról szóló 13 részes, összesen 110 négyzetméternyi freskósorozata, amelyet 2005 nyarán szenteltek föl.
Díszlettervezőként is jelentőset alkotott: Ádám Ottó, Várkonyi Zoltán és Kazimir Károly rendezésében 115 színházi előadáshoz tervezett díszletet a Madách és a Vígszínházban. Egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, tizenhárom évig vezette a Képzőművészeti Főiskola díszlet- és jelmeztervező tanszékét, amelyet ő szervezett újjá 1978-ban. Művészettörténeti és történelmi tárgyú tanulmányokat írt, két Olaszországgal foglalkozó művészettörténeti „útikönyve” jelent meg.
(forrás: MTI)