Tudományos konferencia az előbb Pécsett, majd a Szépművészetiben bemutatott Nyolcak-kiállítás kapcsán. A modern magyar festészet első csoportosulása – friss szemmel.
Időpont: 2011. szeptember 12–13.
Helyszín: ELTE Bölcsészettudományi Kar, Dékáni Tanácsterem (Múzeum körút, 4. A. épület, földszint)
A konferencia programja:
2011. szept. 12. hétfő
09.30 Köszöntőt mond Dezső Tamás, az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja
09.45 Nádas Péter: „Ők nyolcan voltak”
10.30 Forgács Éva: Nyolcak: Terminológia, történelem, kulturális transzfer
Az előadás részben olyan terminológiai kérdéseket tesz fel, amelyek a Nyolcak festészetének adekvát leírásával foglalkoznak, idézve Berényt, aki már 1912-ben nehezményezte, hogy mindig valamilyen izmusnak nevezik, amit csinál; részben az impresszionizmussal kapcsolatos téves nézeteket járja körül – hogy ti. az impresszionizmus a szubjektivizmus és a futó hangulatok művészete volna – kitérve az impresszionizmus francia megítélésének történelmi vonatkozásaira, amelyek mind Lukács, mind a többiek impresszionizmus-felfogását félreinterpretálásnak láttatják.
11. 00 Tímár Árpád: Kernstok és Lukács a Galilei-körben
Az Uj képek c. kiállítás megnyitását követően a Galilei-kör két részből álló vitaestet szervezett a modern magyar képzőművészetről. A vitaindítót Kernstok Károly tartotta, A kutató művészet címen, a második esten hangzott el Lukács György előadása, Az utak elváltak. Mindkettő a csoport fellépésének jelentőségét, történeti szerepét kívánta meghatározni, megközelítésük, módszerük azonban lényegesen eltért egymástól. A két szöveg összehasonlításából arra a következtetésre lehet jutni, hogy két egymástól nagy mértékben független interpretáció született a vita során, Lukács végül is nem Kernstok téziseire reagált, hanem saját gondolatrendszerének keretein belül értelmezte a radikális művészeti fordulatot, az utak elválását.
11. 30 Bagi Zsolt: Kernstok és Berény: az analógia két kritikusa. A test konstrukciója a korai magyar modernitásban
A korai modernitás reflexív művészetének kiemelt témája az emberi test. Az emberi test formája különböző – irányában, értelmében néha homlokegyenest ellenkező – konstruktív eljárások tárgyaként jelenik meg. Márpedig az emberi test formáját évszázadokon keresztül az analógia (implicit vagy explicit) elmélete szabályozta. Az analógia – vagy az érzékelés és az érzéki alkotás esetében specifikusan a hasonlóság – a „létezők rendjét” biztosította, azt hogy a test a „maga helyén” a saját „természetes helyén” álljon a mindenség hierarchiájában. Csak analogikusan, nem pedig szó szerint mondhatom azt, hogy Isten saját képére teremtette az embert. A test hasonlósága a képzőművészetekben (vagy a rajz művészeteiben, ahogy Vasari nevezte összefoglalóan azokat) a reneszánsz óta a proporció-tanban kapott elméletet. A modernizmus csak látszólag szabadítja fel a testet a mesterséges – akadémiai – konstrukciók elnyomása alól. Valójában sokkal inkább a „természetes rend” vagy röviden a „természet” hierarchiáját kérdőjelezte meg, néha nagyon is akadémiai (klasszicizáló) eszközökkel. Kernstok és Berény eltérő módon értelmezte e kritika feladatát, de közös volt elhatározásuk annak végigvitelére.
12.00 – 12.30 Kávészünet
12. 30 Wilheim András: Új zene – új festészet
Bartókról és a Nyolcak művészetével párhuzamos zenei törekvésekről.
13.00 Barki Gergely: Mű és/vagy ideológia. Ikonográfiai problémák a Nyolcaknál
Az előadás tengelyét a Nyolcak műveivel kapcsolatban eddig kevésbé vizsgált ikonográfiai jellegű kérdésfeltevések adják, melyek mentén a Nyolcak helyét is meghatározó főbb problémák merülnek fel. Így többek között sorra kerül a csoport „összkép elvének” és „program-csoport értelmezésének” vizsgálata, a „mester és követői hierarchiáját” kiemelő, illetve az ezzel ellentétes, heterogenitásukat, önálló, egyedi és egyenrangú törekvéseiket hangsúlyozó tézisek ütköztetése, vagy klasszicizálásuk és a modernizmushoz fűződő viszonyuk elemzése is. Az előadás a metodikai kérdéseket illetően a csoport tevékenységét, művészettörténeti értékelését meghatározó elméleti, filológiai, esemény- és tudománytörténeti, valamint az ezekkel részint opponáló, műközpontú megközelítések szintézisére törekvő feldolgozás szükségességét hangsúlyozza.
13.30 Kerekasztal-beszélgetés az előadók részvételével, levezető elnök: Rényi András
2011. szept. 13. kedd
9. 30 A Nyolcak nyomában (2011) című film vetítése (60 perc)
10. 30 Passuth Krisztina: A Nyolcak csoport kerestetik
A magyar Nyolcak csoport hozzávetőlegesen egy időben működik más, hasonló szellemiségű európai csoportosulásokkal, mint a francia Fauve-ok, a cseh Osma (Nyolcak), a müncheni Der Blaue Reiter, az olasz futuristák vagy a berlini Der Sturm. Az említett csoportok a Nyolcaknál mind ismertebbé váltak. Nem csak a saját korszakukban, hanem máig hatóan. Ezúttal arra kerestünk feleletet, hogyan látták, láthatták őket ezek a csoportok, és azok kritikusai, képviselői a másik oldalról – s a magyarok mennyiben és miért is maradhattak ki a nemzetközi összefüggések nagy hálórendszeréből.
11.00 Tímár Árpád: Relle Pál és a Nyolcak
A Nyolcak mostani kiállításának előkészületei során került elő az az adat, mely szerint Relle az Uj képek 1909-es kiállításának megszervezésében, a csoport létrehozásában kulcsszerepet játszott. Ennek az információnak a valóságalapját igyekszik feltárni a jelen tanulmány, sorra véve Relle korabeli, Nyolcakkal kapcsolatos írásait, valamint a 40-es évek végén közölt visszaemlékezés-sorozatát, kigyűjtve belőlük a Nyolcakra vonatkozó adatokat.
11.30 Tokai Gábor: Pór Bertalan: a Nyolcak és a monumentális festészet
Bár Pór Bertalan vonzódását a monumentális méretekhez már az 1909-es Család c. műve is jelzi, a dolog ízére azonban valószínűleg csak a főváros által 1910-ben meghirdetett – végül megvalósulatlanul maradt – iskolai freskópályázat kapcsán készített tervekkel érzett rá igazán. Ettől kezdve egészen 1919-ig folyamatosan készít nagyméretű festményeket, faldekorációkat, ill. ezek terveit (ezen kívül még két alkalommal, 1936-os moszkvai tartózkodása idején, valamint a 60-as években a budavári Palotába is tervez freskókat). Az 1910-es pályázat más szempontból is fordulópont Pór művészetében: míg a Család c. festmény azt tanúsítja, hogy a művész ekkor közel járt a legprogresszívebb képzőművészeti törekvések megértéséhez, monumentális festészeti munkássága művészetét zsákutcába terelte. E korszakának mozgatórugója vélhetően Michelangelo iránti rajongása, és a reneszánsz mester festészetének aktualizálási szándéka lehetett, ám az eredmény annyira ambivalens lett, hogy ezzel sokak számára Pór tehetsége is kérdésessé vált. Az előadás a művész e periódusának – amely nagyjából egybeesik a „Nyolcak” csoport fennállásával – alkotásait veszi számba.
12. 00- 12.30 Kávészünet
12. 30. Bajkay Éva: Kernstok – Lovasok a vízparton, variációk egy témára
Kernstok a Duna partján átélt élményekből és szangvinikus karakteréből fakadóan erőteljes, expresszív formákkal jelenítette meg az életszeretetet, az ifjúság erejét. Vízparti lovasai a kollektív harmónia, az általános egészség szabadkőműves ideálját is hordozzák az előadásban kielemzésre kerülő más hatások mellett. A témához kapcsolódó alak- és kompozíció vázlatok példaadóan bizonyítják Kernstok életművében a rajz rendkívüli jelentőségét, melyre ezúttal szeretném külön is ráirányítani a figyelmet. A művész toll- és lavírozott tusrajzok egész során dolgozta ki a különböző mozgások, a ló és a lovas közötti erőátvitelek megformálását. A téma variálásával a kiérlelt művek, az olajjal illetve rézkarcban megoldott lovas kompozíciók után sem hagyott fel.
13.00 Rockenbauer Zoltán: A Nyolcak és a hadifestészet
Az első világháború kitörése nem tette lehetővé, hogy a Nyolcak rendezzék az addigra fokozatosan szétzilálódott soraikat. A Párizsban élő Czóbel Béla Hollandiába menekült, így véglegesen elszakadt a csoporttól, míg a Nyolcak négy tagja (Berény Róbert, Márffy Ödön, Orbán Dezső és Pór Bertalan) katonai rangban hadifestőnek állt. Kernstok Károly nem vonult be, Tihanyi Lajost siketsége, Czigány Dezsőt családi körülményei tették alkalmatlanná a frontszolgálatra. A csoport hivatalosan ugyan nem szűnt meg – Márffy csak a háború utánra teszi a művésztársaság végleges felbomlását. Közülük Orbán kóstolt bele legkorábban a hadiszolgálat rejtelmeibe, mivel ő 1912-től Dalmáciában szolgált, és 1914-ben is ide tért vissza. Sajátos körülmény, hogy a főhadnagyi rangban bevonuló Márffy Ödönt 1914-ben olyan önkéntes hadiiskola vezetésével bízták meg, ahol – mások mellett – Berény Róbert, Pór Bertalan, Kisfaludy Stróbl Zsigmond és Körmendi-Frimm Ervin voltak a beosztottjai. 1915 végétől azonban már külön-külön szolgáltak. Bár a korszakban készült műveiket messze nem ismerjük teljességükben, általánosságban megállapítható, hogy egyiküket sem vonzotta az emberi szenvedésnek az a drámája, amely Mednyánszky László háborús képeiből sugárzik. Nem a narratívák, inkább formális képzőművészeti problémák megoldása érdekelte őket.
13.30 Molnos Péter: A Nyolcak a bíróság előtt
Van-e értelme művészek, művészet után kutakodni a magyar rendőrség, ügyészség, bíróság vagy éppen a politikai rendőrség és a titkosszolgálatok működése során keletkezett iratokban? Tényleg aktákba írták-e az álmokat, s ha igen, van-e jogunk éppen nekünk „előkotorni azt a kartotékot”? Az előadás konkrét példákon keresztül illusztrálja e forrástípus előnyeit és hátrányait, különös tekintettel a Nyolcak tagjainak és „szellemi holdudvaruknak” a Tanácsköztársaság idején végzett tevékenységére.
14.00 Kerekasztal-beszélgetés az előadók részvételével, moderátor: Szücs György