Az immáron hatvanegyedik életévét taposó Révész Tamás a klasszikus magyar sajtófotósok útját járja, bár kissé megkésve. Miután 1997-ben kitelepült Amerikába, elkezdett dolgozni New York-sorozatán. New Yorkról már mindent elmondtak – de persze van olyan nagy és végeláthatatlan, hogy sose lehessen róla mindent elmondani. Révész megszülte hát saját olvasatát a nyughatatlan metropoliszról. Hűvös fekete-fehér képnyelve, erősen geometrikus szerkesztésmódja és emblémaszerűen frappáns jelenetei egy csapásra klasszikussá avatták felvételeit. (A nagyérdemű hamarosan egy Pekingtől Santa Domingóig utazó vándorkiállításon is megtekintheti a népszerű sorozatot!) Persze az ismertség egyik motorja a politika: a diplomáciának jól jönnek a meredező ikertornyok és a lengedező amerikai zászlók, főként egy őszinte bevándorlótól. De ez nem sokat von le a New York-album értékéből, Révész a klasszikus humanista fotósok útját követi (André Kertész, Brassai és társaik): kiszámított fény-árnyék hatások, gondos komponálás és a megfelelő időpont, a „termékeny pillanat”. Annyit még tegyünk hozzá, hogy Révészt elsősorban az architekturális New York bűvöli el, a vízszintesek és függőlegesek mérnöki rendje, s kevesebb szót veszteget a felhőkarcolók és bérházak közt élő polgárok millióira. 
2006. március 17.–2006. május 14.
Kogart Ház