Nem iparművészet, még csak nem is múzeum ez, kérem szépen, egy Kincstár! Kilós aranyserlegek, ékkőberakásos násfák, cirádás díszkardok, keleti kelmék, ezüstlábú székek, elefántcsont faragványok és selyemdolmányok – az Esterházy-trezor legjava végre a közönség elé került, az áldozatos múzeumi aprómunka után. Az európai szinten is párját ritkító barokk főúri kincstár csúcsdarabjai az első világháborút követően kerültek az Iparművészeti Múzeumi gyűjteményébe hosszú távú letétként. A kollekció másik fele (amit a fraknói fellegvár őriz) a trianoni döntés értelmében lassan egy évszázada már Ausztria kulturális javait gazdagítja. Sajnos a második világháború alatt az aktuális Esterházy herceg saját budavári palotájába helyezte biztonságba a budapesti gyűjteményrészt, ahol pusztító bombatalálat érte. Gondos restaurátorok több évtizedes munkája kellett a páratlan értékű ötvösmunkák helyreállításához. Most elérkezett az idő, hogy a főrendi kincstár két fele egy káprázatos kiállítás erejéig egyesüljön. A kollekció lenyűgöző! A kora barokk Magyarország legragyogóbb karriert befutott nemesi famíliája a zsíros uradalmak mellett a méregdrága luxustárgyakat is előszeretettel gyűjtötte. Esterházy „Fényes” Miklós rakta le a kincstár (na meg az arisztokrata család) alapjait a 17. század elején. A fraknói várban őrzött trezort a kifinomult műértő, a fertődi kis „Versailles” építtetője, Esterházy Pál herceg alakította át oszthatatlan hitbizománnyá, 1695-ben. Egy szűk évszázad alatt gyűlt tehát össze a páratlan értékű kincstár, amit a leszármazottak itt-ott gazdagítva átörökítettek az utókor számára. Az Esterházyak – mint minden sikeres európai arisztokrata család – a legjobb augsburgi, nürnbergi, prágai és bécsi mesteremberek munkáiból vásároltak. A felkészületlen tárlatlátogatót mellbe vágják a késő reneszánsz és az érett barokk ötvösművészet remekei! A tengeri kagyló köré épített díszserleg tetején Prudentiának, a bölcs elővigyázatosságnak az allegóriája szemléli magát aranytükrében, miközben a talpazaton egy delfinháton lovagló Triton fújja kicsiny kürtjét – ez a II. Rudolf prágai udvarából származó ritkaság csak egy a számtalan parádés kehely közül. Egy másikon szárnyas Puttó piszkálja rövid botjával az indákon felkúszó éticsigát, míg egy harmadikon a selmecbányai bányászok szorgoskodnak kis csákányaikkal az aranyfoglalatú kőzetberakásokon. A kifinomult mestermunkák mellé a kor bizarr furcsaságai járulnak, a Mária-szobor aljában ketyegő óra, a méregpasztillát rejtő nyitható gyűrű vagy a strucctojás hasú arany struccszobrocska. Az ötvösművészet háttérbe szorítja a kiállítás egyéb tételeit, pedig az Esterházy-családnak az iparművészet más frontjain sem kell szégyenkeznie. Legalábbis erről árulkodnak a pazar ruhaköltemények, az ősgaléria arcképei és a különböző Lajos királyok idejéből származó bútorritkaságok.
Iparművészeti Múzeum
2006. december 12.–2007 december 31.