A hazai szcéna az elmúlt években mindig kiemelt figyelemmel követte az osztrák főváros vezető kortárs rendezvénye sorsának alakulását, hiszen a viennacontemporary – korábbi nevén a Viennafair – deklaráltan a közép- és kelet-európai térségre helyezte a hangsúlyt, s ennek, valamint a földrajzi közelségnek, a részvételhez biztosított viszonylag kedvező kondícióknak köszönhetően számos hazai galéria számára jelentette az első nagyobb állomást a nemzetközi piacra való kilépéshez. A vásár eseménydús története nem volt mentes gondoktól, nehézségektől sem, az utóbbi két év azonban egyértelműen pozícióinak megerősödését hozta.
Minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy az idei, szeptember 21-24. között megrendezendő vásáron nem kevesebb mint nyolc hazai galéria képviselteti magát – és ebben a számban a Knoll még nincs is benne, tekintve, hogy ők a bécsi „anyagalériával” neveztek a mustrára, de korábbi gyakorlatukat követve kiállítják magyar művészeiket is. Ennél is izgalmasabb fejlemény, hogy a vásár hagyományos „Fókusz” programjának középpontjában is Magyarország lesz, pontosabban a 60-as-70-es évek magyar neoavantgárd művészete. Az utóbbi évek jól megfigyelhető vásári trendje – nemcsak Bécsben – a nem közvetlenül kereskedelmi jellegű elemek, így többek között a kúrált kiállítások súlyának jelentős növekedése – a hivatalos indoklás szerint általában azzal a céllal, hogy segítsék a gyűjtők eligazodását a szcéna trendjei között, ráirányítsák figyelmüket korábban kevésbé felkapott, esetenként értékük alatt kezelt országokra, irányzatokra, korszakokra, művészekre.
Magyar vonatkozásban Bécs eddig jobbára megelégedett azzal, hogy jelentős számú itteni galériát csábított a vásárra, idén azonban – bizonyára nem függetlenül a korábbi hasonló tematikájú külföldi magyar bemutatók, így a kölni Bookmarks sikerétől – Magyarország lesz a vásár kiemelt promóciós és reklámlehetőséget kínáló Fókusz-programjának szereplője.
A magyar avantgárd át(újra)gondolása – az 1960-as-70-es évek művészi pozícióinak újrafelfedezése című show koncepciójának kidolgozásában az a három budapesti galéria – az acb, a Kisterem és a Vintage – vesz részt, melyek már a budapesti, majd a kölni Bookmarks és a New York-i Elizabeth Dee Gallery-ben jelenleg is látható magyar kiállítás előkészítésében is együttműködtek. Új név viszont ebben az összefüggésben Mélyi Józsefé, a szeptemberi bemutató kurátoráé – s egyben garancia arra is, hogy a bécsi show nem egyszerűen a Bookmarks folytatása, felújítása lesz.
Egy olyan új, önálló projektről van szó, hangsúlyozta Mélyi, melynek fókuszában a hetvenes évek első fele áll, azokkal az alkotókkal, akik a rövid, relatív nyitást követő megmerevedés idején a magyar neoavantgárdon belül új lehetőségeket nyitottak meg, leggyakrabban a klasszikus médiumoktól elszakadó eszközök – akció, konceptuális fotó, mail art stb. – segítségével. A tárlat bemutatja majd a hatvanas évek második felének jellemzően a világ kortárs művészeti tendenciáival kapcsolatot kereső – s a hivatalos művészet keretein kívül álló – művészeit, akiket az akkori hatalom gyakran az „egzisztencialista” jelzővel bélyegzett meg, s akik a hetvenes évek elején vagy a külföldi emigrációt vagy a belső alternatív utakat választották. A kiállításon emellett megjelenik néhány példa a hetvenes évek második felének művészetéből, érzékeltetve az évtized közepére megszilárduló új elképzelések további útját. A körülbelül egy évtized magyar művészetéből válogató, a három budapesti magángaléria anyagából összeállított tárlat elsősorban a „kint és bent” ellentétpárjáról, illetve a művészi lehetőségekről, útkeresésekről szól. A résztvevők és a kiállítandó művek listája most alakul; többek között Attalai Gábor, Hencze Tamás, Jovánovics György, Ladik Katalin, Lantos Ferenc, Maurer Dóra, a Pécsi Műhely, Szentjóby Tamás, Szombathy Bálint, Tót Endre, Türk Péter és Vető János szerepel a bemutatkozó művészek, művészcsoportok között.
A vásáron egyébként idén 26 ország kereken száz galériája vesz részt – ezt a számot a rendezők nem is akarják túllépni. A legtöbb kiállító a hagyományoknak megfelelően a házigazda Ausztriából és Németországból érkezik – előbbiből a tavalyi visszatérés után ismét kiállít a Párizsban és rövid ideje már Londonban is aktív Galerie Thaddaeus Ropac is –, de mögöttük rögtön Magyarországról jönnek a legtöbben. A Kisterem – a Knollhoz hasonlóan – a vásár fő, „Established” kategóriájában szerepel, az acb, az Inda és a Molnár Ani Galéria a „Reflections” szekcióban, az ART + TEXT Budapest, a Chimera-Project Gallery és a TOBE Gallery a „Young” kategóriában, a Vintage pedig a magyar neoavantgárd kiállítás keretében van jelen.
A magyar Fókusz mellett a vásár további három extra show-t kínál: ismét megnyílik a Zóna 1, ami fiatal osztrák képzőművészek szóló bemutatkozásainak ad helyt és a tavalyi sikerre való tekintettel újra lesz Nordic Highlights is, dán, finn és svéd galériák közreműködésével. A Solo & Sculpture program egy, a vásárokon sokszor kicsit háttérbe szoruló műfajra, a szobrászatra koncentrál tíz neves kortárs alkotó munkáinak bemutatásával. Idén is lesz a vásárnak filmes programja, melynek keretében a mumok-kal együttműködve első alkalommal adják át a Cinema Díjat; a nyertes alkotás ingyenesen lesz majd megtekinthető a múzeumban.
A nyitókép: Attalai Gábor: RED-Y MADE I-IV, 1974, a Vintage Galéria jóvoltából