2015-ben a The Broad, idén a GUESS-alapító Marciano-testvérek múzeuma nyitotta meg kapuit az angyalok városában, s máris megjelent a látóhatáron a legújabb giga-projekt: június végén a városi tanács jóváhagyta, hogy itt épüljön fel a 73 éves amerikai filmrendező-producer, a Csillagok háborúja sorozattal és az Indiana Jones-trilógiával világhírűvé és dúsgazdaggá vált George Lucas magánmúzeuma, a Lucas Museum of Narrative Art.

Lucas három várost – Chicagót, San Franciscót és Los Angelest – nézett ki lehetséges helyszínként, és bár sokáig az első látszott befutónak, végül mégis Los Angeles mellett tette le a voksot, mégpedig azért, mert meglátása szerint a múzeum „itt fejtheti ki a legnagyobb hatást a legnagyobb közösségre”. Döntésében nyilván szerepet játszott az a tény is, hogy a jelöltek közül Los Angeles az, ahol a filmipar a legerősebb pozíciókkal bír. A három város persze mindent megtett Lucas kegyeinek elnyeréséért, hiszen a létesítmény évente látogatók millióit vonzhatja, építése alatt 1.500, megnyitása után pedig legalább 350 embernek teremt állandó munkalehetőséget. A városi tanács döntésével elhárult az utolsó akadály is a múzeum útjából és legkésőbb a jövő év elején megkezdődhet az Exposition Parkban a futurisztikus épületeivel hírnevet szerzett pekingi Ma Yansong által tervezett komplexum építése. A múzeum átadása 2021-re várható. A beruházás legkevesebb egymilliárd dollárra becsült költségeit Lucas és családja éppúgy saját zsebből állja, mint a későbbi fenntartás éves szinten ugyancsak dollármilliókat felemésztő kiadásait.

A hatalmas park közepére tervezett épület bruttó alapterülete csaknem 30 ezer négyzetméter lesz, a kiállítótér ennek mintegy egyharmada. A látogatószámmal kapcsolatos várakozást jelzi, hogy a garázsban 2.200 autó számára lesz hely. Az épület önmagában is komoly „turista-mágnes” lehet, de a döntő kérdés mégiscsak az, mi lesz látható benne. Az eddig nyilvánosságra került elképzelések szerint egy olyan múzeumról van szó, ami – Lucas pályájára, Hollywood közelségére, és általában az amerikai témaparkok nagy népszerűségére tekintettel – az élményparkok bizonyos elemeit is magában foglalja majd.

A film történeteket mesél el – mondja a rendező, s ezért őt, mint filmest, más művészeti ágakban is a narratíva érdekli, ezért emelte be a szót a múzeum nevébe és ez lesz a kiállítások vezérfonala is. Olyan múzeumot szeretne, ahol a „magas művészet” találkozik a hétköznapok kultúrájával, s olyan vizuális élményt ad, ami a hagyományos múzeumlátogató közönségen kívül más rétegeket is meg tud nyerni és a múzeum felfedezésére tud csábítani. Ez a koncepció persze, mint másutt is, ahol kísérletet tesznek megvalósítására, vitákat vált ki: sokan elfogadhatatlannak tartják a „magas művészet” felvizezését, annak művészetté emelését, ami valójában nem az; míg mások szerint ez a legjárhatóbb útja a „művészetfogyasztás demokratizálásának”. Példaként rögtön van is egy név, a XX. század egyik – legalábbis hazájában – legismertebb festőjének és illusztrátorának, Norman Rockwellnek a neve, akit – miközben művei csillagászati árakat érnek el amerikai árveréseken – sokan egyszerűen giccsfestőnek tartanak, nem minden ok nélkül. Tőle Lucas jónéhány művet birtokol, és neve húzónévként szerepel a múzeum máris beindult promóciójában. Ha Rockwellre terelődik a szó, Lucas azzal érvel, hogy a Metropolitan Múzeum is több művét őrzi – igaz, nem nagyon állítja ki őket. Vannak persze a Lucas Gyűjtemény képzőművészeti részében „minden gyanú felett álló” nevek is, így Ingres, Degas, Renoir, Mucha vagy Winslow Homer.

A múzeum gyűjteménye három fő részre bontható. Az első A narratív művészet története címet viseli; ebben kapnak helyet a festmények – köztük az előbb említett művészek alkotásai –, a könyv-, folyóirat és képregény-illusztrációk, valamint a fotók. Utóbbiak szerzői között ismét vannak világhírű mesterek, Berenice Abbott, René Burri, Walker Evans, Sebastiao Salgado mellett Robert Capa is, akitől Lucasnak négy munkája van, köztük egy Picassót Francoise Gilot-val ábrázoló, 1948 körül készült felvétel.

Talán nem tévedünk, ha azt jósoljuk, hogy a gyűjtemény legnépszerűbb része A mozi művészete című fejezet lesz, ami a filmek kulisszái mögé enged bepillantást, a forgatókönyvektől és forgatási naplóktól kezdve a díszlet- és jelmezterveken át az animációig és vizuális effektusokig. Lucas gyűjtőszenvedélye e területeken teljesedett ki a leginkább és nem korlátozódott – az egyébként többségben lévő – saját filmjeire; a Patyomkin páncélostól a Jurassic Parkig számos más, legendás film szereplőit, rekvizitumait is viszontláthatjuk majd. A kollekció harmadik része a Digitális művészet címet viseli és a digitális technikáknak a filmművészetben, a képzőművészetben és az építészetben való alkalmazását vizsgálja, olyan ismert filmekkel mint az Avatar, A Gyűrűk Ura és a Terminátor, illetve olyan képzőművészek munkáival mint Hockney, Warhol, Frank Stella, Hiroshi Sugimoto, Chuck Close, Zaha Hadid és Rem Koolhaas.

Aligha meglepő, hogy a múzeum egyik központi helyisége egy moziterem lesz, ahol szinte folyamatosan tartanak majd vetítéseket; a filmművészet klasszikusait éppúgy műsorra tűzik, mint a legújabb, kísérleti jellegű alkotásokat.

A múzeum megnyitására még négy évet kell várni, de honlapjuk már működik és jó képet ad Lucas gyűjteményéről és az intézmény filozófiájáról is. A későbbiekben az építkezés menete is figyelemmel követhető lesz majd itt. És megvan már a múzeum alapító elnöke is Don Bacigalupi személyében, aki korábban a San Diego-i Művészeti Múzeum, majd legutóbb a Walmart-örökös Alice Walton magánmúzeuma, a bentonville-i Crystal Bridges Museum of American Art alapító igazgatója volt, azaz új intézmények létrehozásában és bevezetésében is komoly tapasztalatokkal rendelkezik.