Magyar Nemzeti Múzeum
2005. október 14.–2006. február 16.
A szőrmegalléros szapora léptű hölgyike karján bajszos öregúr lóg – „Rohanjunk a rohanó időkkel” szól a plakát szlogenje. Az éltes férfi megpróbál lépést tartani a felgyorsult modern világgal, fiatal felesége új vágyálmával: a Dido krémpúder szappannal. Az önnön fejlődésétől megittasodott székesfőváros is így loholt minden újdonság után, a gazdasági fejlesztések és a kulturális nóvumok nyomában. Ez a belle Époque, a boldog pesti békeidők, az orfeumok, kávéházak, léha dzsentrik és nagyhasú bankárok világa. Ahol a kibontakozó kapitalizmussal együtt kisarjadt a hazai plakátművészet is.A Nemzeti Múzeum raktáron porosodó kincseiből összeválogatott plakátkiállítás a műfaj születéséhez és első aranykorához repíti el a nézőt. Ahhoz a zérus ponthoz, ahonnan megérthetjük a ma is olyan divatos és sokak által gyűjtött huszadik századi falragaszokat. A történet a nemzeti büszkeséget hizlaló, historizáló alkotásoktól indul. De láthatunk szecessziós ízű, dekoratív ragaszokat Faragó Gézától, robosztus héroszfigurákat Bíró Mihálytól vagy hadikölcsön jegyzésére felszólító hazafias rajzokat. Rövid magyar művelődéstörténetet a kereskedelem békaperspektívájából.