Van még idő az OFF-Biennále Budapest (OFF) második kiadásának startjáig, hiszen a hivatalos megynyitó szeptember 29. A szervezés szempontjábül ez azonban már másképp néz ki: még rengeteg feladat vár megoldásra, például a biztonságos anyagi háttér megteremtése. Az interjú első részében sok mindenről szó esett, például arról is, hogy miért lett a második világháborút követő újrakezdés egyik emblematikus története, a Gaudiopolis a biennálé kerettörténete, vagy inkább metaforikus referenciapontja. Arról is, hogy mit gondol az OFF a saját szerepéről, az intézményesülés lehetőségeiről és persze a kulturális politikai helyzet kényszereiről.
Most folytatjuk a kurátori stáb három tagjával, Erőss Nikolettel, Somogyi Hajnalkával és Székely Katalinnal.
Leginkább az OFF programjáról, „edukációs vonaláról”, nemzetközi kapcsolódásairól kérdeztük őket. Az első rész végén a pályázóknál hagytuk abba: „A legtöbb pályázat az „alternatív oktatás”, a „művészet szerepe az oktatásban”, a „demokratikus oktatás” kulcsszavakhoz kapcsolódik. Ez nyilván nem véletlen, hiszen az elmúlt évben Magyarországon az oktatás ügye tudott alulról indulva nagy közös problémaként artikulálódni. Van például Tanközlöny címmel egy kezdeményezés a nyertes pályázatok között, amely tőlünk teljesen függetlenül indult, mégis úgy érezték, hogy rájuk írtuk ki a pályázatot.” Második rész.
Fotó: Zellei Boglárka / OFF-Biennále Budapest Archívum
aP: Az OFF1 kapcsán folyton előkerült, hogy abban rengeteg önkéntes munka volt. Páldi Lívia, a 2015-ös biennále Újrajátszott történelem című nemzetközi kiállításának egyik kurátora (a másik Molnár Edit volt – a szerk.) akkor azt mondta, hogy ezt a mennyiségű ingyenmunkát csak egyszer lehet valamibe beletenni. Ehhez képest ha jól érzékelem, most sincs stabil anyagi bázisa a biennálénak, a kurátori csapat is ingyen dolgozik. Mégiscsak lehet többször?
Székely Katalin (SzK.): Csak „lábjegyzetben” tenném hozzá, hogy Lívia most beszállt a kurátori csapatunkba… De ettől függetlenül azért ez igaz.
Somogyi Hajnalka (S. H.): Tényleg nagyon sokan raktak hatalmas mennyiségű munkát az OFF1-be mindenféle díjazás nélkül. Ezt valóban nem lehet rendszeresen csinálni. Az okozza a nehézséget, hogy egy lelkesedésből végigvitt kampányból hogyan lehet fenntartható projektet csinálni, ami független, profi, nemzetközi, és képes konstruktívan beleszólni a társadalmi párbeszédbe. Az önkéntességre tehát kb. úgy tekintünk, mint a start-upperek: az ötlet kiérlelésébe, tesztelésébe sok energiát kell beletenni, de egy ponton lábra kell állnia a projektnek – ez esetünkben kb. azt jelentené, hogy az OFF-Biennále Egyesület képessé válik többé-kevésbé rendszeres és tervezhető forrásbevonásra és működésre.
Erőss Nikolett (E.N.): Mi végeredményben nem biennálékat szeretnénk csinálni. A biennále egy eszköz, a hosszú távú működés pilotja. Szeretnénk túllépni azon, hogy kétévente új túlélési stratégiát alakítunk ki, fontos, hogy építkezni tudjunk, ennek a munka anyagi elismerése feltétele és eredménye is, ez a helyzet nagy kihívása.
aP: És megvan már a válasz erre a kérdésre?
S. H.: Konkrét válasz még nincs, tervek vannak. És egy nagyon erős törekvés. Ami fontos, hogy önállósodtunk, létrehoztunk egy egyesületet a célok képviseletére. Az is szimbolikus szerintem, hogy az alapítótagok nagy része viszi tovább az ügyet. Először a nehézségeket mondom: azok a pályázati források, ahonnan az OFF1 költségvetésének több mint a fele összejött, már nem szerepelnek lehetőségként: a Norvég Civil Alapnak jelenleg nincs pályázati kiírása Magyarországon, az Open Society pedig azóta profilt váltott, és már nem támogat művészeti projekteket, vagyis új forrásokat kell keresnünk. Az reménykeltő, hogy a két évvel ezelőtti partnereink továbbra is támogatnak bennünket. Ilyen az acb Galéria, amely két éve is sokat segített az anyagi háttér megteremtésében, vagy egyes külföldi kultúrintézetek, amelyek már jelezték: számolnak velünk a költségvetésükben. Korábbi magántámogatóinktól is érkeztek már konkrét felajánlások, például a Horváth Béla Alapítványtól vagy a Dénes Andrea-Balázs Árpád házaspártól. És alig várjuk már, hogy lássuk azt a limitált szériás új művet, amelyet Maurer Dóra készít az OFF támogatására, ami persze nem menne a Vintage Galéria partnersége nélkül. Tehát sok barátunk segít máris, és reméljük, hogy a sikeres első kiadás többeket is mellettünk tart vagy mellénk állít.
aP: Tavaly év végén a nagy presztízsű Igor Zabel-díj egyik kitüntetettje lett az OFF-Biennále Budapest, az elismeréssel 12 ezer euró is járt. Ez azért indulásnak nem rossz…
E. N.: Örülünk neki nagyon, de a sokszorosát kell még összeszednünk. Az OFF1 megvalósításának keretösszege 37 millió forint volt, a hatalmas mennyiségű pro bono és egyéb önkéntes munkával együtt is.
Sz. K.: Ráadásul úgy, hogy nagyon sok természetbeni szponzorációt is kaptunk, illetve sokan a saját pénzüket is beletették.
S. H.: Tehát az eddigieken túl épp őrült pályázásban vagyunk, próbáljuk a pénzügyi hátteret felépíteni. De a külsős, vagyis a nem a kurátori stáb által kezdeményezett projektek költségvetését nem azért nem fedezzük, mert nincs elég pénzünk, hanem azért, mert nem egy ilyen modellben gondolkodunk. Az OFF-Biennálét nem azért találtuk ki, hogy egy szuperintézménnyé nője ki magát, és mindenkinek „megoldja az életét”. Az előrevezető utat az jelenti, ha mindenki felismeri a változásokat, és ennek megfelelően változtat a munkamódszerein – ebben a tanulási folyamatban vagyunk mi is. Persze az együttműködés a túlélés egyik legbiztosabb módja. Az OFF önszerveződő civil kezdeményezés, egy pici egyesület, amely azt vállalja, hogy katalizálja ezeket a törekvéseket és folyamatokat, és szakmailag összetartja. Közönséget szerez, nemzetközi láthatóságot biztosít. Ezzel együtt az első biennálén mintegy 10 millió forintot fordítottunk kb. 40 „külsős” projekt megvalósítására.
OFF plakátok a biennále sajtótájékoztatóján, az azóta megszűnt Higgsfield-ben, 2015 áprilisában.
Fotó: Marton Szilvia / OFF-Biennále Budapest Archívum
aP: Az OFF2017 pályázati felhívásából az is egyértelmű, hogy egy nemzetközi párbeszédet is szeretnétek elindítani, a határon túlnyúló együttműködések is fontosak a számotokra?
E. N.: Azon túl, hogy a helyi krízishelyzetekre reagálva lokális kérdésekkel szeretnénk foglalkozni, nem gondoljuk, hogy ezekkel a nehézségekkel egyedül lennénk a világban. Fontos lenne tanulni másoktól. Idén is meghívunk számunkra kiemelkedő jelentőségű műveket külföldről, amelyekről azt gondoljuk, hogy Gaudiopolis különböző aspektusait releváns módon világítják meg, és szeretnénk saját produkcióban is létrehozni műveket részben külföldi, részben hazai alkotókkal. Eva Kotatkova, Manuel Pelmus vagy Michael Rakowitz például olyan nemzetközileg is ismert művészek, akik már vállalták, hogy részt vesznek a biennálén.
S. H.: A kurátori stáb saját tevékenysége most sokkal markánsabb lesz. Nemzetközi intézményi együttműködésekben gondolkozunk ahelyett, hogy külföldi kurátorokat hívnánk meg kisebb projektekre. A Visegrádi Alaphoz pályáztunk három visegrádi partnerrel, és német intézményekkel is egyeztetünk. Érzékelhető strukturális elmozdulás, hogy a sok színes projekt helyett kevesebb, de komplexebb eseménnyel számolunk. Az is fontos célunk, hogy az OFF2017 keretén belül létrejövő magyar produkciók később külföldön is bemutatkozhassanak.
aP: Az OFF2017 koncepciójának része az alternatív megvalósítási formák támogatása is. Ez alatt mit kell érteni?
Sz. K.: Miután a projektgazdáknak maguknak kell előteremteniük a forrásokat, ezért azt is jeleztük, hogy nemcsak hagyományos kiállításokat látunk szívesen, hanem nyitottak vagyunk kisebb léptékű, adott esetben helyszínt sem igénylő, de szakmailag magas színvonalat képviselő projektekre.
E. N.: Ez arról is szól, hogy szeretnénk, ha mindannyian átgondolnánk, hogy milyen közönséget tervezünk megszólítani, és ehhez próbálnánk megtalálni a legmegfelelőbb formát, ami nem feltétlenül egy kiállítás.
Fotó: Orbán György / OFF-Biennále Budapest Archívum
aP: Születtek ilyen „alternatív pályázatok”?
S. H.: Az előbb említett Tanközlöny például egy ilyen projekt. László Gergely képzőművész visszament az egykori középiskolájába, ahol a korábbi rajztanárával és Major Virággal közösen kezdeményezett egy workshopot az iskola diákjaival még 2015-ben. Az egész év során azt kutatták, hogy szerintük milyennek kellene lennie az iskolának. A tavaszi szünetben a gyerekek belakták az iskolát, és összeállítottak egy tankönyvet az iskoláról, amelyben kékkel van nyomva a problematikus valóság, pirossal pedig a vágyott ideális állapot. Ezt a programot akarják most az OFF keretében folytatni: 2017-ben Gaudiopolis története által inspirálva különböző társadalmi utópiákról és demokrácia-elképzelésekről szólna az éves szakkör, valamint egy diákkonferenciát is össze szeretnének hozni azért, hogy másokkal is megismertessék a módszerüket. Az ilyen projektek tétje túlmutat a sikeres biennálés szereplésen: kis lépésekkel de kitartóan, valódi változást szeretnének elérni.
