A balatonfüredi Vaszary Villában a Kecskeméti Képtár klasszikus magyar mesterei időznek. Üdítő nyári kultúrprogram a tóparton. Madárfütty, kuglóf, napsütés, halál.
A Balaton egyre inkább komolyan veszi a kultúrturizmust. Siófok kortárs művészekkel próbálja felülírni a diszkóaranykort, Balatonfüred pedig a Vaszary Villával domborít. A füredi városvezetés tavaly példás módon újította fel a Jókai Villa és a Körtemplom tőszomszédságában álló prímási nyaralót, majd teletömte reprezentatív és igényes kiállításokkal. A romantikus kastélyokat idéző toronnyal és loggiákkal ellátott, csinos villát Vaszary Kolos pannonhalmi főapát építtette a 19. század végén, bencés nyaralóként. A tudós arisztokrata főpap – akkor már esztergomi érsek – itt morzsolgatta nyugdíjas éveit. A később honvédüdülőként üzemelő ingatlan egy historizáló szárnnyal bővült a ”20-as években, majd egy modern beton tömbbel (a szovjetek égisze alatt) a ”60-as években. A hányatott sorsú, romos épületegyüttes rekonstrukciója 2010-ben zárult le, azóta várja a Balaton-parti közönséget színvonalas kiállításrepertoárral, Vaszary Jánostól Márffy Ödönig, Nádler Istvántól Forgács Péterék kinematográfiai tárlatáig.
Az idei szezon friss csemegéje a Kecskeméti Képtárból érkezett csinos festményválogatás. Színvonalas és szerethető együttes a huszadik század első felének modernebb törekvéseiből. Tipikus turnézó vidéki múzeumkollekció, tele reprodukciókból ismert remekművekkel és nem várt felfedezésekkel. A kecskeméti Képtár századeleji anyaga különösen erős, hiszen a nemzetközi műkereskedelem nagypályás varázslója, Nemes Marcell alapozta meg, egy vaskos képcsokorral. Ehhez jött hozzá a helyi művésztelepen forgolódó alkotógárda, a Nagybányáról érkező Iványi Grünwald Béla vezetésével. Szívderítő, madárfüttyös-posztimpresszionista indítás. Zichy István hosszúkás, bordó ruhás nőalakja elegáns dámaként vonul, Perlrott Csaba Vilmos girbe-gurba háztetői valósággal világítanak, egymás után ropognak a cézanne-os csendéletek. Márffy utcaképe vakító fehér pasztellszínekké olvad, Pólya Tibor fivére fekete kontúrok között hegedül, Vaszary János sötétbe öltözött nőalakja meglepően igéző pillantásokat lődöz a néző után, Ferenczy Károly pedig egy bűbájos kuglóffal készíti fel a Bergmann cukrászda különlegességeire.
Az első világháború előtti évtizedekben nagy konjunktúra zajlott az alföldi városban, a polgármester támogatásával dübörgött a modern alkotószellem. Nemcsak a friss szemű piktorok jártak ide, de ekkor épültek a népies-magyaros szecessziót képviselő főtér tetszetős házai is. Lechner Ödön is szerepel a kiállításon (a városháza tervezője), többek között egy helyi víztoronytervével a népművészettel beoltott kései art nouveau-ból. A Képtár gyarapodása később sem szakadt meg. A dúsgazdag zsidó család tragikus sorsra jutott festő tagjának, Farkas Istvánnak a hagyatéka is a hírös városban kötött ki. Közte Farkas légiesen gyönyörű, farostra festett külvárosi alkonya. És persze a piktor idős mesterének, Mednyánszkynak egy impozáns kollekciója, a parasztszerelem Kurdi Bálint vaskos állkapcsától a tűz előtt üldögélő csavargókig és a világháborúban elhunyt katonák összefagyva heverő teteméig.
A Farkas-anyaggal persze jött még pár komor fekete folttá redukált absztrakt Barcsaytól és egy-két légies Balaton-látkép Egry Józseftől, nem beszélve a mutatóban kirakott Ámos- és Anna Margit-festményekről. És ha Kecskemét, akkor Tóth Menyus, akitől több ezer művet őriz a Képtár. Az Alföld fehérlő nagy magányosa ezúttal korai képeivel szerepel: feliratokkal ellátott, népies-rajzos figurákkal.
Talán az értő kurátori munka teszi, talán a villa kávézóját üzemeltető Bergmann cukrászda szakértelme, de a képekből jókedvű nyári kiállítás kerekedett. A nyaraló nem a kivégzett, öngyilkos, nyomorgó és meghasonlott művészek tragikumát viszi magával, hanem inkább a posztimpresszionizmus virágillatát és a rakoncátlan napsugarakat.
Vaszary Villa, Balatonfüred
2011. 6. 18. – 2011. 9. 11.