2008. január 21-én, hétfőn 19.30-kor a Kortárs Építészeti Központban (KÉK, VV. ker., Budapest, Nefelecs u. 26.) Ekler Dezső építésszel Pásztor Erika Katalina beszélget az epiteszforum.hu Földalatti Beszélgetések sorozata keretében.Laudáció Ekler Dezsőről
Ekler Dezső építész Szombathelyen született 1953-ban. Mestere Makovecz Imre. 1993-ban elnyeri az Év háza díjat a családi háza a Duna-parton, a jellegzetes hajóformával, majd egy évvel később az Ybl-díjat. 40 évesen vendégtanár a Műszaki Egyetem Városépítési Tanszékén, s ekkortól vesz részt a Kós Károly Egyesülés munkájában is.
Építészeti koncepciójában a felszabadult szellem áll a középpontban, mintegy anyagtalan párjaként a reneszánsz világ körbe és négyzetméterbe szerkesztett emberképének.
Egyik első, jellegzetesen a Makovecz-iskolára valló ismert műve a hazai organikus építészet hőskorában, még 1986-ban keletkezik, ez a nagykállói Tánccsűr, az angyalszárny jellegzetes szimbólumával, s ez motívum látható elvontabb formában Kaposváron és sok más épületén.
A 90-es évektől házain a lélekmentő hajó vagy Noé bárkájának ősi ikonográfiája jelenik meg.
A régi építőművészek iránti tiszteletből, szellemi jelenlétük és a folytonosság hangsúlyozására beépíti a régi cserép-, tégla-, gerenda- és korlát-, lépcső- és ablakszerkezeteket.
Egy jellegzetes Ekler-féle megállapítást idézünk Térrablás és mozgósítottság: a nagyvárosok hatása a lélekre című, 2005-ben elhangzott előadásából:
„Egy egyszerű metaforával szeretnék előhozakodni. Így hangzik: úgy élünk ma, mintha háborúban élnénk, állandó ostromállapotban. A metaforát átvitt és konkrét jelentésben is értem, és szeretném alátámasztani rögtön egy másik hasonlattal is: olyan a mai város, mint a megbolygatott hangyaboly, azaz nem normális menetében, nem civil alapjáratában, hanem hadiállapotban működik.
Tézisem tehát, hogy a mai ember hadat visel önmaga ellen. Mindez a városban ölt testet. Valamennyien hódítók vagyunk, és valamennyien védekezésre szorulunk. Mindenki kiköltözik Budapestről, aki tud, mert a város ostrom alatt van, majd amint kiköltözött, újult erővel ostromolja a várost.”
Ahogy a vele 2000-ben megjelent Ezredvégi beszélgetések interjújában vallja: „A jó szolgálatban álló építészet az ő mércéje.” A Magyar Művészeti Akadémia tagja, melyhez mostantól élethűen odaillik A Magyar Művészetért Díj (2007).