Szerte a világban 2012-ben is számos új múzeum nyílik, illetve még több, már meglévő intézmény költözik tágasabb helyre, vagy bővül új szárnyakkal. Írásunk ezek közül mutat be néhányat, természetesen a teljesség igénye nélkül.
A legnagyobb nemzetközi érdeklődés a londoni Tate Modern bővítését kíséri. Nem csoda, hogy az átalakítás már alig néhány évvel a múzeum megnyitása után napirendre került, hiszen a látogatók száma eléri az évi négymilliót; ilyen eredménnyel a világ egyetlen más modern és kortárs múzeuma sem büszkélkedhet. A terveket ugyanaz a svájci Herzog és de Meuron iroda készítette, amely annak idején egy egykori erőművet épített át a múzeum céljaira. A grandiózus tervek 7 ezer négyzetméterrel növelik a múzeum alapterületét és a munkáknak az eredeti ütemterv szerint a 2012-es londoni olimpia idejére be kellene fejeződniük. A pénzhiány azonban közbeszólt: a fenti határidőig csak az erőmű egykori felszín alatti olajtárolóinak kiállítótermekké történő átalakítása történik meg. Ez önmagában is 215 millió fontot emészt fel. Az összeg nagy részét adakozásból teremtették elő, de az új, tízemeletes épületrészhez még hiányzik a pénz; ennek átadására aligha kerülhet sor 2016 előtt.
Az amszterdami Stedelijk Múzeum rekonstrukciójáról és bővítéséről, többszöri halasztás után jelenleg 2012-re tervezett újranyitásáról az artportal a közelmúltban már beszámolt.
Németország egyik legnagyobb képzőművészeti gyűjteményében, a frankfurti Städel Múzeumban 2009 óta zajlanak a felújítási és bővítési munkálatok, melyek együttesen mintegy 50 millió euróba kerülnek; a pénz tekintélyes része alapítványok és magánszemélyek adományaiból gyűlt össze, de jelentős terheket vállalt magára Frankfurt városa is. Az újjászülető intézmény nem egyszerre nyílik meg ismét a látogatók előtt, hanem a munkák előrehaladtával, részenként. Először a régi épület kerti szárnyának felújítása fejeződött be, itt már november közepe óta látogatható a modern gyűjtemény, mely az 1800–1945 között készült alkotásokat mutatja be.
A régi mesterek (1300–1800) munkáinak helyet adó szárny december közepe óta van újra nyitva, s ebből az alkalomból a gyűjtemény egy rendkívül értékes új darabbal: Raffaello és műhelye II. Gyula pápáról készített festményeinek egyikével gyarapodott. A kortárs művészet az új, földfelszín alatti, de természetes fényt is kapó, gyepszőnyeggel borított tetejű kiállítócsarnokban kap helyet, amit a tervek szerint 2012 februárjában adnak át. A munkálatok utolsó szakaszának befejeztével a múzeum kiállítási tere csaknem megduplázódik.
Még maradunk Németországban, hogy egy berlini múzeumbővítésről is beszámolhassunk. Az eredetileg irodalmi pályára készült Heinz Berggruen 1936-ban emigrált a nácik elől az USA-ba, majd Párizsba, ahol évtizedeken keresztül galeristaként dolgozott s eközben a klasszikus modernek világviszonylatban is a legjelentősebbek közé tartozó magángyűjteményét építette fel. Hat évtized múltán, 1996-ban tért vissza Berlinbe, s a szülőhazájával való megbékélés jegyében akkor másfél milliárd márkára becsült értékének töredékéért átengedte a városnak a kollekciót. A gyűjteményt, mely Berlin Charlottenburg kerületében lelt állandó otthonra, az elmúlt tíz évben másfél millióan látták. Berggruen 2007-ben bekövetkezett haláláig maga is folyamatosan gyarapította a kollekciót, halála után pedig gyermekei ajándékoztak újabb 50 képet a városnak, így a Berggruen Múzeum ma egyedül Picassótól több mint 100, Klee-től 60, Matisse-tól 20 képet mondhat magáénak és mára már kinőtte az építésze után Stüler-háznak nevezett Pazar, többszintes házat. Berlin város ezért átengedte a szomszédos épületet, az úgynevezett Parancsnoki Házat is a múzeumnak, a német állam pedig magára vállalta az átalakítás és a „régi” múzeummal való összekötés 4,2 millió eurós költségeit. Így a 2012 nyarára tervezett újramegnyitás után az intézmény a teljes gyűjteményt be tudja majd mutatni a nagyközönségnek.
Kinőtte eddigi otthonát Ausztrália legfontosabb kortárs képzőművészeti gyűjteménye, a sydney-i Kortárs Művészeti Múzeum (Museum of Contemporary Art) is. A múzeum Sam Marshall helyi építész tervei alapján új szárnnyal bővül, mely eddigi alapterületét közel 50%-al, 4500 négyzetméterrel bővíti. A 3 tágas galériát magába foglaló új szárny építésével párhuzamosan a múzeum eddigi otthonát is felújítják, rendezvénytermekkel és szoborterasszal bővítik. A tetemes költségeket részben közpénzekből, részben a magánszektor hozzájárulásaiból fedezik. Az ausztrál kormány és a tartomány 13–13, Sydney városa pedig 1 millió ausztrál dollárt különített el erre a célra. Magánadományokból eddig 24 millió jött össze; ebből Simon Mordant, a múzeum elnöke családjával egymaga 15 milliót adott, amiért az új épület a „Mordant-szárny” nevet fogja viselni. Az építkezés befejezéséhez további kétmillióra van szükség, amit közadakozásból teremtenek elő. A megújult és kibővített múzeum, mely az elmúlt tíz évben megötszörözte látogatói számát és 2010-ben már 580 ezer vendéget fogadott, 2012. március 31-től lesz újra látogatható.
Az egyhetes eseménysorozat keretében tervezett megnyitásra újrarendezik az állandó gyűjteményt és Jelölni az időt címmel új időszaki tárlattal és készülnek, melyen 11 helyi, továbbá brazil, ír, olasz, japán és amerikai kortárs művész tesz kísérletet az idő, illetve az idő múlásának rajzok, festmények, szobrok, installációk, hang- és fény-effektusok segítségével történő bemutatására. A művek egy része elfoglalja majd a múzeum mögötti köztereket is, segítve szorosabbá fűzni az új épületszárny és közvetlen környezete kapcsolatát. A szoborterasz Hany Armanious kifejezetten ide tervezett művével nyílik meg; Armanious képviselte a kontinensnyi országot az 54. velencei biennálén.
(folyt. köv.)
