A stuttgarti születésű, Tübingenben tanult Martin Roth kedvelte a kihívásokat: pályájának kezdeti szakaszában, a német újraegyesítés után az első nyugatnémet kurátor volt, aki a keleti tartományokban – konkrétan Drezdában – múzeumvezetői állást vállalt. Előbb a maga profiljában vezető intézménynek számító Német Higiéniai Múzeum pozícióit erősítette meg a piacgazdaság feltételei között, majd ugyancsak 10 évet töltött a Drezdai Állami Műgyűjtemények élén, melyhez 12 múzeum tartozott, többek között a régi és a modern mesterek világhírű képtárai. Nemcsak a gyűjtemények fejlesztésével, a múzeumok korszerű szemléletű átalakításával szerzett komoly érdemeket, de nem kis részben az ő menedzseri erényeinek tulajdonítják azt is, hogy az intézmények még nagyobb károk nélkül vészelték át az „évszázad árvizét” 2002-ben. Ez idő tájt, pontosabban 1995-2003 között Roth a Német Múzeumi Szövetség elnökeként is tevékenykedett.

Martin Roth Georg Baselitz festményei előtt a drezdai Albertinumban 2010-ben.
Fotó: dpa, forrás: monopol-magazin.de

Az igazi nemzetközi hírnevet mégis a 2011 és 2016 közötti öt év hozta meg számára, amikor pályázati úton elnyert funkciójában a londoni Victoria & Albert Múzeum igazgatójaként dolgozott; ő volt az első német egy kiemelt londoni intézmény élén. A múzeum igazgatósága idején valósággal újjászületett; korábban elképzelhetetlen számú nézőt vonzott időszaki kiállításaival, köztük a műfajteremtő David Bowie (2013) és Alexander McQueen-tárlatokkal (2015), aminek logikus következményeként az intézmény tavaly Az év múzeuma címet is elnyerte.

A csúcson hagyta abba: nem várta meg mandátumának lejártát, hanem – elsősorban a számára mélységes csalódást hozó Brexitre hivatkozva – még 2016-ban lemondott funkciójáról és hazatért Németországba.

Hazájában néhány hónapja kinevezték a Nemzetközi Kapcsolatok Intézete elnökének és Sigmar Gabriel külügyminiszter felkérésére kulturális témákban tanácsadói szerepet is vállalt a miniszter mellett. Mindezt átmenetnek tekintette egy markánsabb közéleti-politikai szerepvállalás felé vezető úton, de súlyos betegsége megakadályozta abban, hogy ezen végig tudjon menni. Legutolsó nagyobb projektje erősen vitatott volt: elvállalta az idei velencei képzőművészeti biennálé azerbajdzsáni pavilonjának kurátori tisztét. Ez önmagában nem lett volna baj, néhány kijelentése azonban meglepetést keltett egy olyan országról, amit a világon enyhén szólva nem a demokrácia fellegváraként tartanak nyilván. Egyik állítását, miszerint az ország a „különböző kultúrájú népek toleráns együttélésének mintapéldája”, a kritikák hatására később maga is tévedésnek minősítette.

Martin Roth az idei Velencei Biennálén. Fotó: dpa, forrás: monopol-magazin.de

Korai halála mély megdöbbenést keltett a múzeumi világban, a pályatársak nyilatkozatai rendszerint azt emelik ki, hogy Roth számára a múzeumok eszközök voltak a nyelvi, kulturális és politikai korlátok leküzdéséhez, a konfliktusok enyhítéséhez, egy biztonságosabb világ megteremtéséhez.

 

A cikk nyitóképe: Inner court of the Staatliche Kunstsammlungen Dresden ,Gemäldegalerie Alte Meister in the Dresdner Zwinger Museum . With view of the Rampartpavilion and Glockenspielpavilion . Dresden, Germany. Wikimedia Commons