Az idén negyedik kiadással jelentkező Art Market Budapest egyszerre kíván lokális és globális lenni. A magyar galériák mellett nagy hangsúlyt fektet a külföldi galériák részvételére is. A közel száz kiállító (közülük néhányan: a Várfok, az Inda, az Erdész Galéria és a Whiteconcepts két standdal is jelen volt) fele külföldi, a paletta igen színes, a skála Írországtól egészen Kazahsztánig terjed. A galériákon kívül talákozhattunk külföldi kiállítókkal a művészeti projektek, művészeti magazinok és az ArtPhoto Budapest standjai között is.  A szabadtéri szoborparkból ugyan hiányolhatnánk őket, de elvétve találtunk szobrokat a standokon is: Jecza – Peter Jecza szobrai, Soda -Viktor Freso óriás bébijei gyantából, Tammen & Partner- Anke Eilergerhard szilikon, porcelán művei, Gallery X- Zeynep Güldogdu kőöntvénye. A kísérőprogramok keretein belül – ahogy például az InsideArt beszélgetések során is – minden alkalommal szerepeltek a külföldi galériások és szakemberek.

Az idei vásár vendégvárosa Berlin, így érthető az erős német jelenlét, de nem maradnak el mellettük az olaszok sem, mindkét nemzet nyolc-nyolc különböző kiállítóval képviseltette magát. A szlovákok, románok, törökök négy-három-három standdal, az írek, svájciak, kazahok, szerbek, lengyelek, szlovének, osztrákok és luxemburgiak egy-egy, illetve a csehek két standdal képviselték országukat. A számokból is látszik, a vásár igazgatójának, Ledényi Attilának nem titkolt célja: a határokon átnyúló, fiatal, európai művészeti diskurzusba való illeszkedés.  

 Fotó: Art Market

Honnan hallottak a vásárról, miért jöttek el? Miért éppen az adott műveket hozták, mi volt az alapkoncepciójuk, mennyire igazították ezt a magyar igényekhez? Nem utolsó sorban sikeresnek találták- e vásárt, sikerült-e eladásokat realizálniuk?  Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a különböző külföldi galériáknál, továbbá egy-egy emblematikus momentum kiemelésére kértük őket.  A válaszadók körében a németekre koncentráltunk, hiszen a kiemelt vendég Berlin volt, sokak szerint Európa, kulturális szempontból talán legizgalmasabb városa.

A Tammen and Partner galéria standja. Fotó: Art Market

Első kérdésünkre, hogy hol hallottak a vásárról, összecsengő válaszokat kaptunk. A német galériák közül a DAM, a Martin Mertens és az Albrecht másik német galériások ajánlására érkeztek, akik az előző években már jártak itt és jó tapasztalatokkal tértek haza. A Whiteconcepts-t és a Berlin Selected Artist-ot a szervezők hívták meg, az előbbit már két évvel ezelőtt, azóta folyamatos a jelenléte. Az olaszok közül a Studio Ambre Italia szintén egy másik olasz galériától szerzett tudomást az eseményről, aki pozitív tapasztalatairól számolt be korábbi évekből. Egy másik olasz kiállítót, az Arte Lupier-t, a temesvári Jecza Galériát és a prágai Nevan Contempo-t személyesen Ledényi hívta meg, az Arte Lupier már harmadszorra jött. Az isztambuli Gallery X egy magyarországi csoportos bemutatón találkozott az ArtMarket teamjével. Sokakat tehát a szervezők hívtak, de érzékelhetően terjed a vásár híre nemzetközi galériás körökben, és egymás ajánlására hagyatkozva is szívesen részt vesznek a vásáron.

A Martin Mertens galéria standja. Fotó: Art Market

A Berlin Selected Artists saját kedvenceit hozta el bemutatni, nem volt speciális válogatási elve. A DAM kiállító művészeit, Vera Molnart, és Eelco Brand-ot a galériás szerint nem sokan ismerik (ez azért Vera Molnar esetében szerintünk nincs így). A galéria a vásárt kívánta arra használni, hogy jobban megismertesse e művészeket a közönséggel. Több külföldi galériánál a koncepció része volt magyar művészt bemutatni, remélve hogy ők közelebb állnak a magyar gyűjtők, vásárlók ízléséhez vagy akár szívéhez. Erre jó példa a Martin Mertens,  is, aki Kucsora Márta magyar festő vásznait mutatta be, két német művész, a fiatal Pius Fox és és Enrico Freitag munkái mellett. A fiatal művészek bemutatása jól illik Ledényi „Fiatal Európa” koncepciójába, a kis méretű munkák kedvező ára pedig passzol a magyar piachoz. Az Albrecht galéria is a fiatal német, főleg berlini művészek – Maike Graf és Paul Vogeler – munkáit hozta, valamint a szlovák Atanas Sutkus műveit, mert ezek szerinte közel állhatnak a magyar érzelmekhez, kontextushoz.

Szintén a magyar igényekhez igazította standját a Jecza Galéria, Veres Szabolcs expresszív festményei szerintük hasonlítanak  az ’50-es, ’60-as évek magyar festészetéhez. A képek mellett a galerista édesapja, Peter Jecza szobrait hozta még. Másféle szándék mozgatta a harmadszorra kiállító Arte Lupier-t, amely eddig mindig magyar művekkel szerepelt, ám idén fiatal olasz művészek munkáit hozta. Részben azért, hogy felmérjék az igényeket nemzetközi szinten. A Nevan Contempo életében fontos szerepet tölt be a vásár, új galéria lévén, ez az első alkalom, hogy külföldön is bemutatkoznak. A cseh származású, és nemzetközileg már jól ismert Kristof Kintera munkáit hozták. A Studio Ambre Italia igyekezett biztosra menni,  tavaly eljöttek látogatóként, felmérni az igényeket és aszerint válogatottak. A kiállítói szándékokat az egyes galériák esetében az határozta meg, hogy az eladás, a nemzeti művészetük bemutatása, vagy pusztán az ismerkedés-e az elsődleges céljuk. A Whiteconcepts például hangsúlyozta, számukra legfontosabb a kontextus, a kapcsolatok, lehetőségek, intuíciók, érzelmek feltárása és bemutatása.

Fotó: Art Market

A fő kérdés egy vásáron való jelenlét kapcsán azonban mégiscsak az, mennyire sikeres üzletileg. Bár ezt nem mindenki eladásokban méri. Az Albrecht, a DAM és a Nevan Contempo egyáltalán nem adott el, de más szempontok alapján mégis sikeresnek élték meg a vásárt. Az Arte Lupier és a Berlin Selected Artists sem adott el, de megbeszélések és visszajelzések alapján reménykednek később konkretizálódó üzletekben. A Martin Mertens a Viennafair–ről érkezett, ahol vásároltak tőle, tehát  sikeresebbnek ítélte a bécsi eseményt – miközben a galéria tisztában van a magyar gazdasági viszonyokkal, így ezt nem a vásár színvonalának rovására írja. Velük ellentétben a Whiteconcepts, a Studio Ambre Italia és a Jecza kifejezetten sikeresnek találta a vásárt eladás szempontjából, és igazolva látták kiállítói koncepciójukat, szerintük a siker titka, hogy figyelmet fordítottak a magyar igényekre.

Az Albrecht Galéria standja fotó: Art Market

Összességében a megkérdezetteknek tetszett az idei ArtMarket, korrektnek minősítették, és elégedettek voltak a szervezéssel. Az Arte Lupier számára a közönséggel és a szakmabeliekkel való közvetlen érintkezés, a kapcsolatépítés volt most a legfőbb szempont. A Whiteconcepts a különböző intuíciók, kontextusok, kultúrák felfedezésének lehetőségét tartja a legkiemelkedőbbnek, valamint a pozitív hangulatot. Többen kiemelték a rendkívül színvonalas magyar galériákat.  Az Albrecht szerint hatalmas élmény volt az ArtPhoto részleg, igazi felfedezésnek tartják. A Martin Mertens dicsérte a minőséget, a DAM-nek tetszett a sok berlini galéria jelenléte. A Studio Ambre Italia–nak a művészek megjelenése adott pluszt, a Nevan Contempo pedig baráti találkozóként fogta fel az egész rendezvényt.

Az egyik legérdekesebb a Gallery X véleménye volt, ők azon kis számú galéria egyike, amely interaktív művet is bemutatott. Mint mondták, azért, mert ki akarnak szakadni az érinthetetlen műalkotás bűvköréből. Egy kockajátékról volt szó, amelyben kockák átrendezését minden vendégnél videóra rögzítették, ilyen értelemben újabb és újabb műalkotások születtek, hiszen a videók a műtárggyal kapcsolatos performanszként is felfoghatók.