New Museum of contemporary Art, Chelsea, New York

Patty Chang korábbi filmezett és fényképezett performance-ai hajmeresztően narcisztikusak voltak. Egyik művén saját, vízben tükröződő arcával vált szenvedélyes csókot. Egy másik mű azt mutatja, ahogy anyjával és apjával csókolózik. A harmadik, korábbi művén a művésznő egy, a melltartójába helyezett dinnyét eszik. Mostanában Patty Chang igyekszik irányt váltani, saját maga helyett más, kevésbé kényelmesen megközelíthető témákat keres. Filmet készített Kínában, a tibeti határ közelében, egy Zhongdian nevű városban, amely nemrég hivatalosan Shangri-La-ra cserélte nevét, remélve, hogy az új név vonzani fogja a nyugati túristákat. A Shangri-La nevű paradicsomi hely – nyugati találmány, amelyet az orientalista divat fűtötte fantázia ötlött ki az 1933-ban megjelent, James Hilton: Lost Horizont című regény alapján készült, népszerű Hollywood-i filmben. A fikció szerint tibeti lámák mentenek meg egy lezuhant repülőgépen utazó nyugati túristákat, akiket a világtól elzárt monostorba, Shangri-La-ba visznek, ahol béke és szeretet uralkodik és az ott élők hosszan és boldogan élnek. Ezt a nyugati víziót szembesíti Patty Chang a mai kínai valósággal, amelynek semmi köze sincs már az ország sok évezredes múltjához, s még kevesebb a békéhez, a szeretethez, a hosszú élethez és boldogsághoz.