Rodin és Bécs címmel – még pár napig – látható kiállítás az Alsó Belvedere épületének Orangerie részlegén. Az osztrák főváros élénk kapcsolatot ápolt a francia szobrászmesterrel a századfordulón.
Közel száz márványból faragott, bronzba öntött vagy gipszből mintázott plasztika, egyedi és sokszorosított grafika, archív fotográfiákkal.
Először 1981-ben jártam a gondozott kerttel övezett, párizsi Rodin-villában, de őszintén bevallom, sohasem gondoltam volna, hogy a világhírű mester élete vége felé bécsi kollégáival ilyen szoros kapcsolatot tartott fenn. Mielőtt személyes látogatásai is sűrűbbé váltak volna, legújabb alkotásai – már 1873-tól – jutottak el rendszeresen az osztrák fővárosba. Elsőként néhány kisebb terrakotta művet küldött a bécsi világkiállításra. 1882-ben a bécsi Künstlerhaus tárlatán volt látható az Érckorszak bronzba öntött, életnagyságú férfiaktja és Keresztelő Szent János hasonló jellegű, lépő alakja.
A Bécsi Szecesszió vendégművésze
Mivel a Wiener Secession megalakulásától kezdve igyekezett friss tárlatokat rendezni, a modern európai szobrászat megteremtőjeként tisztelt Rodint indulásuktól igyekeztek megnyerni az ügyüknek. 1898-ban levelező tagjukká választották, első tárlatukon – többek között – Victor Hugo emlékművéből mutatott be részleteket. A következő évben, a hatodik Szecesszió-kiállítás „főszereplője” Henri Rochefort felnagyított gipsz büsztje volt, az 1900-as, hetedik tárlaton pedig Alexandre Falguiére mellszobrának gipsz modellje váltott ki nagy érdeklődést.
A csúcspont 1901 januárjában és februárjában következett, amikor a kilencedik seregszemléjükre olyan főműveit csoportosították, amelyek Auguste Rodin nemzetközi hírnevét méltán igazolták: az 1881-es Évától az 1898-as datálású Calais-i polgárok drámai figuráin át az azonos évjáratú Balzac fejig. Alfred Roller akkori kurátornak a korabeli kritika által „ünnepélyes” és „nagyvonalú” jelzőkkel illetett „tálalásában” összesen tizennégy bronz, márvány vagy gipsz plasztika és nyolc grafikai lap került a bécsi közönség elé.
Az impresszionizmusnak szentelt 1903-as XVI. Secession-rendezvényen a márvány isteni kéz és Alexandre Falguiére portréja vendégeskedett. A mostani bemutató az ominózus 1901-es atmoszférát is igyekszik részben rekonstruálni, amikor az épület központi traktusát oktogon alakban töltötték meg Rodin művei. Az arányok érzékeltetésére applikálták a falra eredeti méretében A Pokol Kapujának gipsz variánsáról készült óriásfotót is, előterében a Gondolkodó és Éva plasztikájával.
Bécs bevásárol Rodinből
Az „utójáték” már nem a Wiener Secession nevéhez kötődik. Amint a tárlat egyik kísérő rendezvényeként Till Firitnek, a Volkstheater színművészének Rodin és Rainer Maria Rilke levelezését felidéző előadóestjéből is kiderült, 1908-ban az osztrák költő kezdeményezte a francia szobrász tárlatát a Kunstsalon Heller falai között. Kimondottan azért, hogy annak grafikai termését is megismertesse a bécsi publikummal. Végül 1912-ben a Wiener Hagenbund képzőművész csoportja állította ki Gustav Mahlerről készített bronz mellszobrát.
A Belvedere mostani tárlatának kurátora, Stephan Koja külön felhívja az utókor figyelmét arra, hogy kimondottan a jelenlegi vendéglátó intézmény elődjének – az akkoriban még csak tervezett „Modern Galériának” – az alapozására vásárolták meg a Wiener Secession tagjai 1899-es kiállításukról Henri Rochefort gipsz büsztjét és ajándékozták azt átmenetileg az osztrák államnak.
1901-es tárlatukról Éva életnagyságú bronz szobra és Victor Hugo emlékművéhez készült, közel egy méteres terrakotta kisplasztikája maradt Bécsben. Később a nagy francia regényíró szoborportréja is véglegesen a császárvárosba került, az 1908-as Heller-Szalonbéli képekből pedig két grafikai lapot vásároltak. Mivel Rodin életművében a fotó is fontos szerepet játszott, ezt a mostani tárlat is hangsúlyozza, például Edward Jean Steichennek a Gondolkodó és a mester profilból készült, 1902-es felvételével.
Belvedere, Bécs
2010. október 1. – 2011. február 6.