A hazai kortárs képzőművészeti színtér gondban van a politikával, a huszadik századi progresszivitás hagyományos baloldali kötödésének megélése és tolmácsolása a mai magyarországi hétköznapokban több mint nehéz. Marad a kínos hallgatás vagy a társadalmi ellentétek éterien elvont felemlegetése. Még Pinczehelyi Sándor se jelent kivételt, aki a ”70-es években a legszemtelenebb módon használta fel a munkásmozgalom jelképeit, a sarlót és a kalapácsot, a vörös csillagot és a proletariátus fegyverét, az utcakövet. A pécsi neoavantgárd legendás szereplőjének Octogonart Galériában bemutatott új kamarakiállításán is csak a régi fényképeket uralja a fanyar politikum. A hagyományosan a konceptuális művészethez sorolt, de a szovjet szocialista realizmusból gúnyt űző szoc-arthoz közelebb álló periódus egyik fotó-sorozatán a dobozos kóla mellett egy ötágú csillag és egy nemzeti pántlikával ellátott hal tűnik fel a fűre dobott szákban. Pinczehelyi masszív képzőművészeti emblémákká (és saját életművének mitologikus jelképeivé) formálta át a jól ismert, közhelyessé koptatott szimbólumokat. Az amerikai fogyasztói társadalom évtizedek során negatív jelentést nyert kólás dobozát, a kommunizmussal együtt eltűnt vörös csillagot és a Kádár-kori gulyásnacionalizmus piros-fehér-zöld márkajelzését magához idomította. Megtisztította az egyértelmű jelentésektől, talányossá és tautologikussá tette, utat nyitva az asszociáció sokféle kapcsolódási pontja előtt. Pinczehelyi mostanság ókeresztény szimbólumokkal dolgozik, jópásztorként nyakába veszi a szomszéd bárányát, méretes pontyokat mutat fel és szőlőfürtöket helyez a festményekre. Állatokkal ellátott önarcképei, a halak, a malac, a kakas és a szőlő egyszínű (néha szándékosan félrecsúszó) nyomatként jelenik meg a vidám ezredeleji színekben fürdő vásznakon. 2008-at írunk, Pinczehelyi bárányainak nem nehéz a súlyuk, a szimbólumok sem olyan zártak és emblematikusak még, inkább frissek és vidámak, mint a korán jött tavasz.
Octogonart Galéria
2008. február 14.–2008. március 14.