Ha Schiele a harmincas években Pesten élt volna, megfesthette volna József Attilát, zölden görbülő fejével, ahogy vékonyan is mázsás súlyú, göcsörtös kezét anyja rózsaszínre aszott vállára helyezi. Helyette Juhász Dávid vállalta fel ezt a nemes feladatot, akinek kiállítása a csepeli kertváros kicsiny kultúrközpontjában, a Hricsovinyi Galériában látható.
Az akadémiai képzést elegánsan átugró, fiatal festő a klasszikus avantgárd színesre hangolt formavilágát békíti össze a novellisztikus érzelmi drámával és a képregények beszédesen karakteres figuráival. Juhász leplezetlen férfifestő, gondolatai elsősorban a gyengébbik nem körül rajzanak. A nők lelkivilágát fejtegető sorozata valóságos izmusparódia: a kosztümös bíbor nagyasszony keménységét a kubizmus síkjai erősítik, egy buja akt fauve-os közvetlenséggel nyomja neki tomporát a vászonnak, míg a csupa csont kefirfaló lány körül szinte zörög a színes képrács. De a kicsiny kiállítást mégis a telt bájú asszonyságok uralják, már-már karikatúraszerűen gömbölyű, feszes idomaikkal. És az elegáns dámákhoz társított, koplalástól és italtól lecsupaszított hórihorgas művész-alteregók. Juhász Dávid festői színpadán ez a két alaptípus tűnik fel minduntalan, különböző érzelmi drámákba bonyolódva. A fiatal festő rendezi a színdarabot, s a pasztózus ecsetvonásokkal felvitt figurák engedelmeskednek neki. A férfialak egyszer József Attila, máskor egy idülten vigyorgó alkoholista vagy egy hazatérő, loncsos barna kabátba burkolózó, összeaszott katona. A gömbölyded és a nyúlánk figurák emberi viszonya a képek visszatérő témája: a kalapos szépasszony mellett sápkóros leánya álldogál, a teltkarcsú titkárnő mellett az izzadó tenyerű alkalmazott próbál elosonni. Juhász minden képe miniatűr karakterdráma, a gömbölyű és a vékony, a szép és a csúf fojtott érzelmi viharát viszi színre, harsányan vidám színkontrasztok között.
Hricsovnyi Galéria
2008. február 13. – 2008. március 10.