Míg az elmúlt év szeptemberében a párizsi Galerie Torri Molnár Vera kiállításával ünnepelte fennállásának harmadik évfordulóját, addig Molnár Vera 90-ik születésnapjának alkalmából a szintén párizsi Granville Gallery rendezett az eseményhez méltó színvonalú kiállítást.
A kiállitás címe, Né en 1924 ( Született 1924-ben) egyrészt Molnár Vera születésnapjára utal, másrészt a művésznek arra az azonos című, több darabból álló munkájára, ahol az egymással hegyesszögeket alkotó, egymást keresztező vonalak 1, 9, 2 és 4 számokká formálódnak. A sorozat annak az Hommage á Dürer-ciklusnak egy darabja, amelyet az évtizedek során született munkák sokfélesége jellemez. Dürer Melankóliának bűvös négyzete olyan kiindulópont a művész számára, amely 1948 óta folyamatos kísérletezésekre késztette, újabb és újabb utakhoz vezette, ahogy ezt a reutlingeni Stiftung für konkrete Kunst számára készített installációjához készített négy tanulmánya (1990) vagy a kilyuggatott, átlátszó plexiüvegen átbújtatott fekete fonalkompózíciója is tanúsítja. Négyszínű ceruzával papírra vetett négy gesztusrajza, a Sainte-Victoire en 4 couleurs (2005-2012) és az üres papírtól a sűrű vonalakkal telített rajzig eljutó, tizenhárom darabból álló sorozata, a Variations Sainte-Victoire (1989-96) egy másik mestert, Cézanne-t idézi, de a minden elismerést megérdemlő fiatal kurátor, Franck Joubin más olyan alkotásokat is beválogatott a kiállításra, amelyeken keresztül Molnár Vera tiszteletét fejezik ki a képzőművészet nagy alakjai, így Malevics, Claude Monet, Paul Klee vagy Albers előtt.