A Société Nationale des Beaux-arts (továbbiakban SNBA) 150-dik évfordulóját ünnepli idén. A Társaság a sokkal inkább íróként, mint festőként ismert Théophile Gautier kezdeményezésére 1861-ben jött létre azzal a céllal, hogy a hivatalos Szalon kötöttségeitől és elvárásaitól mentes bemutatkozási lehetőséget nyújtson a képzőművészeknek.
Alapítótagjai közt szerepelt többek között Eugène Delacroix, Gustave Doré, Edouard Manet, Pierre Puvis de Chavannes és Auguste Rodin is. Több mint húsz évvel ezelőtt a Társaság tágra nyitotta kapuit, és azóta szalonjain nemcsak tagjai, de minden olyan francia és külföldi kortárs festő és szobrász is részt vehet, akinek dossziéja elfogadásra kerül. Miközben – főleg a külföldi vendégek jelenlétéből fakadóan – különböző kultúrákból táplálkozó sokféleség, változatosság jellemzi az SNBA tárlatait, és emiatt sok látogatót vonz, addig a színvonal egyenlőtlensége a szakmai képviselők egy részét távoltartja. Hátrányt jelent az is, hogy minden résztvevő csak egyetlen munkát állíthat ki, aminek alapján igen nehéz megítélni egy művész teljesítményét. Valószínűleg e sorok írója is inkább más esemény megtekintését részesítette volna előnyben, ha nem lett volna kiváncsi Klein Judith munkájára, akinek kollázsait 2010 nyarán a Kare Galériában láthattuk.
Brazíliából Budapestre települt művész nem egyéni jelentkezőként, hanem a brazil küldöttség tagjaival együtt állította ki a favela-témát feldolgozó legújabb, sokféle anyagot felhasználó, síkból kiemelkedő kollázsát, amelyről nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a tárlat egyik kiemelkedő darabja. A brazil csoport résztvevői közül Monica Nudelmant, Maria Iris Luzt, Zina Kossoyt és a fiatal, mindössze húszas évei végén járó, igéretes tehetségű Denis Cosacot nemrégiben a Nádor Galériában Brazil színek címmel rendezett csoportos kiállításon a budapesti közönség is megismerhette. Feltétlenül említést érdemel a brazil kiállítók doyenjének, a 86 éves, ma is aktívan dolgozó Sula Draynek élénk színekkel teli, dinamikus festménye és a természetes anyagokkal dolgozó, Maria Eudoxia Mellao folklórból is merítő, nagyméretű szobra.
Feltünően hangsúlyos az ázsiai művészek jelenléte a Szalonon, az egyéni kiállítók mellett népes számú delegációként vannak jelen a koreaiak, a japánok és a kínaiak is. A tradicionális stílusú alkotások mellett sok, az ázsiai hagyományoktól teljesen elszakadó, az európai festői hagyományokat követő képet mutatnak be. A török csoport tizenhat, többségében a 30–40-es korosztályhoz tartozó tagból áll, köztük meglepően sok a női művész. A groteszktől az erotikuson át az absztrakcióig, stílusok és tendenciák széles skáláját felvonultató munkáik közt szerepel festmény, textil, kisplasztika és kerámia is.
A Szalon külön kamarakiállítással tiszteleg a André Marchand (1907–1997) munkássága előtt, bemutatva néhány természet ihlette félabsztrakt tájképét. Marchand, aki egy ideig a Maeght-galéria művésze volt és Darius Milhaud balettjéhez készített diszlet- és jelmezterveivel is nagy sikert ért el, 1943-ban a Májusi Szalon egyik alapítója volt. A Carrousel du Louvre-ban rendezett, négy napig tartó Salon de la Société Nationaledes Beaux-arts december 11-én, vasárnap este zárul.