A Retiro Park a madridiak egyik kedvenc pihenőhelye, zöld sziget a hektikus város közepén. Fő látványosságai közé tartozik az évszázados fák között megbújó Kristálypalota, amely a koreai művésznő, Kimsooja installációjának köszönhetően néhány héten keresztül varázslatos kalandra invitálja az arrajárót.A város zaja elől menekülőknek igazi kikapcsolódást nyújthat egy könnyű séta a közkedvelt park ösvényein. A Palacio de Cristal egy tó partján áll, acélszerkezetét és üvegfalait a víz felszíne tükrözi vissza. Az eredetileg pálmaháznak szánt épület ma időszaki kiállításoknak ad otthont a közeli Reina Sofía Múzeum szervezésében. Ebben a környezetben tekintheti meg a nagyközönség a koreai származású Kimsooja „To breathe – A mirror woman” című installációját. Érdemes végigállni a bejárat előtt kígyózó sort, a művésznő ugyanis különös világba kalauzol minket. Kimsooja az épület padlózatát egységes tükörfelületté alakította, az üvegfalakat átlátszó, fénytörő anyaggal vonta be. A terembe lépve a hatás nem marad el: Aliz érezhette így magát Tükörországban. Hatalmas, a szivárvány minden színében pompázó tér nyílik meg előttünk. A Kristálypalota elegáns szerkezete megsokszorozódik, hirtelen a lábunk alá kerül, és olyan érzésünk támad, mintha vizen járnánk. Az érzéki csalódás eleinte óvatos léptekre ösztönzi a mezítlábas látogatót, de a képhez hozzászokva gyorsan elmúlik a tériszony. A parkból beszűrődő madárcsicsergés földöntúli zenével keveredik, amelyet kezdetben nyugodt, majd egyre hevesebb lélegzés vált fel. A hangaláfestés – a művésznő saját légzése – Kimsooja 2004-es „The Weaving Factory” című performance-ának része. A természetes fény, az ezernyi szín és a hangok keveredése belső utazásra hív minket, a tér, a szivárvány, a tükör, a légzésünk, saját magunk belsejébe.
Kimsooja nemzetközi szinten az egyik legismertebb koreai művész. 1957-ben született Taeguban, jelenleg New Yorkban él és dolgozik. Munkái között a különféle installációkon kívül fotókkal, performance-okkal és videokkal találkozhatunk. Alkotásainak központi témája a nomádság, emellett főként az én és a mások kapcsolatával, a nő kaotikus világunkban betöltött szerepével, valamint az emberi lény magányával és mulandóságával foglalkozik. Eleinte absztrakt kollázsokat készített, a varrást a rajzzal és a festészettel kombinálta. A kilencvenes évektől kezdve úgynevezett deductive object-eket és installációkat hoz létre. Munkáiban a varrás metaforaként szerepel, a tű, a cérna és az anyag a művész kreatív világának szerves része. Alkotásaiban gyakran szerepel az élénk színű hagyományos koreai ágytakaró, amely Kimsooja számára a nő, a szerelem, a szexualitás, az emberi test, a pihenés, az álom, a termékenység és az egészség szimbóluma. Műveinek tipikus eleme a bottari, a használt ruhákkal teletömött, ágytakarókból készített bála.
Kimsooja 1997 és 2001 között a világ különböző részein játszódó performance-okból készített videosorozatot. Az 1997-es „Cities on the move – 2727 kilometers Bottari Truck” címet viselő munka egy bottarival megrakott kamion 11 napos koreai utazásának történetét mondja el, amely az örökösen határokat átlépő művész életének és a nyughatatlan nomádnak a metaforája is egyben. A videosorozat tagjainak közös motívuma a kamerának hátat fordító és ezzel megközelíthetetlenné váló mozdulatlan női alak a világ különböző nagyvárosaiban: járókelők között állva Tokioban, Shanghaiban, Új-Delhiben, New Yorkban, Mexikóban, Kairóban, Lagosban és Londonban (A Needle Woman, 1999-2001), a járdaszélen alamizsnát kérve Kairóban, Mexikóban és Lagosban (A beggar Woman, 2000), Új-Delhi és Kairó utcáin fekve (A Homeless Woman, 2001) vagy Új-Delhiben egy folyó partján állva (A Laundry Woman, 2000). Kimsooja a 2005-ös velencei biennáléra elkészítette A Needle Woman új változatát, amelyben hat másik város, Patan, Havanna, Rio de Janeiro, Ndjamena, Sanaa és Jeruzsálem szerepelt.
(Palacio de Cristal, Parque del Retiro, Madrid, megtekinthető: 2006. július 24-ig.)