Nem ritkaság, hogy zenészek, színészek és egyéb szórakoztatóipari napszámosok a képművészet területén is megcsillantják tehetségüket, bár a nagyérdemű gyakran szkeptikus és üzleti fogást vagy promóciós agyafúrtságot gyanít a celebek kiállításai mögött. Ronnie Wood, a Rolling Stones legfiatalabb (66 éves) tagja azonban nemcsak gitárosként hanem képzőművészként is régi motorosnak számít.

 

 

 

Igaz a bon mot, hogy ha a brit rockzene gyökereit keressük, a művészeti szakirányú sulik környékén kell körülnézni. Iyesmibe járt Keith Richards (Rolling Stones) és Pete Townshend (The Who) is, de később a punker Paul Simonon (The Clash) is. A Faces-ből érkező Ronnie Wood, aki az elhunyt Brian Jonest felváltó Mick Taylort követte a Stones-legénységben, az Ealing College of Art-ban végzett, ahol tehetséges diáknak tartották. Több évtizede készít rajzokat, festményeket, szitanyomatokat és monotípiákat.

 

1975-ben csatlakozott a Stones-hoz, de teljesjogú üzleti partnernek csak a 1990 óta tekintik, s minthogy dalokat sem igen írt a Köveknek, még a 80-as években is több bevételt jelentettek számára new york-i galériáinak eladásai, mint a zenekari turnék és lemezeladások. Akkor még – saját bevallása szerint – megélhetési képzőművész volt. Ma inkább az önkiteljesítés motiválja, s míg a Rolling Stones-t csapatmunkának tekinti, festményeiben egyéni kibontakozásának lehetőségét látja. A Wood-ot képviselő londoni galéria (ahol Bob Dylan is rendszeresen kiállít) a kiállítótér fölött műtermet tart fenn Wood számára az elegáns Mayfair negyedben, a zenész gyakran fest ott, ha éppen nem alszik vagy snookerezik.

 

Wood azt sem rejti véka alá – igaz, a brit bulvársajtót ismerve nehéz dolga is lenne – hogy korábban drogfüggőként élt, és az alkohollal is hosszú időn át meggyűlt a baja, de több elvonókúra után, most már évek óta nem nyúl semmilyen tudatmódosítóhoz, és ebben nagy segítségére van az alkotás. Munkáit a konzervatív sajtó és a még a fanyalgó kritikusok is elismeréssel említik. Vagy ha nem, legalább megjegyzik, hogy egyéb, művésszé lett celebritások képeivel ellentétben az ő munkái legalább nem rosszak, legfeljebb unalmasak. 

 

 

 

Ronnie Wood barátja, Damien Hirst néhány éve – a gitáros viharosabb napjaiban – rengeteg ecsettel és művészeti iskoláknak is elegendő felszereléssel ajándékozta meg, csakhogy munkára késztesse. Peter Blake, a brit pop art doayen-je (a legendás Beatles album, a Bors őrmester borítójának tervezője) pedig Wood egyik katalógusához írt előszót. Ronnie Wood azóta is intenzíven alkot, állandóan rajzolgat vázlatfüzetébe, nemcsak zenésztársait örökíti meg, de az angol nemzeti balettársulat táncosnőit is. A balettnél amúgy szponzori minőségben is jelen van.

 

Festményei átlagosan  300.000 fontért, kis rajzai 10.000 fontért kelnek el, képei limitált kiadású nyomatokként is élérhetőek. Jótékonysági árverésekre is gyakran ad munkákat. Wood úgy véli, az elvonónál sokkal hatákonyabb terápia ha problémáival a vásznon küzd meg, a kép születésének folyamata jelenti számára az örömet és a gyógyírt. Képzöművészi népszerűségéből ítélve, sebei mellett a zsebei is „gyógyulnak”, de azokban sem kívánnánk turkálni.