Csiky Tibor (1932-1989) idén lenne nyolcvan éves. Öt évvel halála után 1994-ben rendezték meg retrospektív kiállítását a Magyar Nemzeti Galériában. Sokrétű munkásságára ezúttal a KOGART Galéria irányítja a figyelmet.
Zömében a hagyatékból érkező anyag a nagyközönség számára átfogó keresztmetszetet ad a teljes életműből. A hatvanas évek közepe és a nyolcvanas évek vége között született grafikák, fém- és faobjektek, konceptuális fényképek a hálózatszerűen egymásra épülő alkotói korszakok emblematikus darabjait mutatják be. A kiállítás összképe éppen ezért sűrű, viszont a két művészettörténésznek, Szabó Noémi művészettörténésznek és Kiss Évának, a művész özvegyének köszönhetően alapos és értő összefoglalást nyújt Csiky Tibor képzőművészeti pályájáról.
Az első periódus a biológiai struktúrákat öleli fel, amelyben Kállai Ernő bioromantika elméletének címadó kulcsfogalma, a természet rejtett arca kerül a felszínre. Az 1947-ben megjelent kultikus könyv szerint az egyetemes lelki távlatokat elemi formák (geometrikus, organikus) segítségével lehet sejtetni, mert az új, háború utáni művészet a „tárgyak helyett inkább érzékeny és mozgékony alkatú, egymáson áthatoló, színes strukturális jelenségeket ábrázol, melyekből egy mélyebb, szellemibb valóság képe sugárzik”. Csiky a mintázatokat közvetlenül faragta a nemes faanyagba (pl. mahagóni, cseresznye, dió, körte), magasfokú mesterségbeli tudásáról is tanúságot téve ezzel. Számára ugyanis a kiinduló gondolat, a művészi koncepció mellett éppoly fontos volt az anyagban való gondolkodás és az azzal való közvetlen viszony. Ezt a felfogást vallotta Borsos Miklós is, akivel egyébként 1966 óta tartott fenn baráti kapcsolatot. A falapok kidolgozása a reneszánszkori úgynevezett lapos domborműveket idézi, azoknak rendkívül kifinomult fény-árnyék hatásokkal játszó, lágy esésű, fátyolszerű felület-megoldásait (Buborékok-sorozat, 1968). Más kompozícióin a repetitív mozgás érvényesül: hullámok, áramló motívumok, pozitív-negatív formák pulzáló sorai (pl. Hullám-, Mozgás-, Rendezett struktúra, 1969). Ugyanezek a jellemzők figyelhetőek meg filcrajzainak görbéin, szalagjain, de itt annyiban módosul az érzékelés, hogy az élettani képzettársításokat felváltja a fizika világa. Funkciójuk, látványuk nem a dekorativitást szolgálják, a hullámvonalak összeadódva olyan rezgésekként kezdenek el működni, amelyek létrehozzák az interferencia jelenségét. A fizika tudományával való kapcsolódási pontok nem véletlenek, mert Csiky évekig dolgozott az ELTE fizikai laboratóriumaiban.
Az 1970-es évek elején más irányt vett művészete, fémmel kezdett dolgozni. Stílusa fokozatosan letisztult, és felerősödött a puritán fogalmazásmód: tiszta, konstruktivista építkezés, simára csiszolt felületek, zárt formák (pl. Tér-sorozat, 1979). Ez azonban nem jelentette azt, hogy eltűnt volna a korábbi munkáin tapasztalható játékosság, mert ugyanúgy tetten érhető a különféle alkatrészek formanyelvének szellemes megidézésén keresztül a minimalista fémobjektjein. Alkotói érdeklődése számára központi jelentőséggel bíró rendszertan tulajdonságait az organikus struktúrák után a gépek belső szerkezeteiben kereste. A hetvenes évek és a nyolcvanas évek fordulóján Csiky visszatért a fához, mint nyersanyaghoz, azonban továbbfejlesztve tapasztalatait és eredményeit háromdimenziós objekteket, térbeli elemeket kezdett el belőle készíteni. Ennek a korszaknak főműve, a Térgörbe (1977) is látható a kiállításban, amelyről azt írta Hajdu István a művészről szóló 1979-es kismonográfiájában, hogy a „magyarországi geometrikus – a minimal-art-tól érintett – törekvések egyik legkomolyabb eredménye”, Beke László szerint pedig a „magyar művészet legkihívóbb alkotásaihoz tartozik” (Művészet, 1986/augusztus).A KOGART Galéria kisebb termében a művész 1973 és 1975 között született konceptualista fényképei szerepelnek, amelyek nemcsak az életműben, hanem a magyar fotózás történetében is különleges helyet foglalnak el.
Csiky Tibor nem végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, de élete folyamán autodidakta módon képezte magát nemcsak szakmai téren, hanem a zenétől kezdve egészen a kvantummechanikáig több művészeti és tudományágban egyaránt. A hatvanas évek közepétől kapcsolódott a magyar neoavantgárd művészet fontos fórumaihoz, gócpontjaihoz, például a Zuglói Körhöz, a Kádár-kori Budapest kultur-katakombájában, a Petrigalla-lakáson szerveződő összejövetelekhez vagy az Ipartervhez. Kezdetben Arp és Brâncuşi hatott rá, hazai mesterének Korniss Dezsőt (tartotta, de az elő- és példaképek ellenére mindvégig a maga alkotói útját követte. Törekvései rokon vonásait a Zürichben letelepedett Kemény Zoltán művészetében látta, de nem sorolta magát semmilyen irányzathoz. Csiky Tibor a magyar avantgárd örökségét, azon belül is az Európai Iskola szellemiségét vállalta fel és vitte tovább a maga elmélyült és csendes módján. Csiky Tibor (1932-1989) emlékkiállítás. KOGART Galéria, 2012. május 31. – június 29.
