Németországban a vásári színtéren hagyományosan gyakoriak a mozgások: vásárok startolnak és szűnnek meg, tulajdonosok és időpontok változnak, így nem ritkák az egyes szereplők közötti konfliktusok sem. Ezekből nem marad ki az ország legrégibb és legfontosabb vására, az Art Cologne sem, amit 2008 óta az Art Institute of Chicago iskolájában festészetet és művészettörténetet tanult, később a műkereskedelemre átnyergelt Daniel Hug, Moholy-Nagy László unokája vezet. Tavaly azzal kerültek egy éles vita középpontjába, hogy az idei vásárra tervezett időpontjuk pontosan egybeesett a berlini szcéna hagyományos rendezvényével, a Gallery Weekend Berlinnel. Ez a berlini galeristákat feloldhatatlan dilemma elé állította, ám végül sikerült kompromisszumos megoldást találni: a kölni vásár a tervezettnél korábban nyitott és zárt, így a fővárosi galeristák még éppen hazaértek saját rendezvényük végére.
Ennek a konfliktusnak végül nem várt folytatása lett, néhány hete ugyanis bejelentették, hogy a kölni vásárt rendező cég, a mintegy 80 vásárban érdekelt Koelnmesse átveszi a jelenlegi legnagyobb, de számos problémával küszködő berlini művészeti vásárt, az abc art berlin contemporary-t. A deal részletei még nem ismertek, ezeket májusban jelentik majd be, de annyit már tudni lehet, hogy a berlini vásár már az idén új néven, art berlin-ként kerül megrendezésre és két igazgatója lesz: az eddigi vezető, Maike Cruse megosztja feladatait Daniel Huggal, aki emellett továbbra is irányítja majd a kölni vásárt. Cruse egyben a Gallery Weekend Berlin vezetője is; az új felállásban bizonyára nem lesznek már konfliktusok a két rendezvény időpontegyeztetése kapcsán.
Daniel Hug. Forrás: dpa
Az Art Cologne berlini expanziója azonban nyilván nem magyarázható kizárólag a galériás hétvége körül kialakult konfliktussal. Van egy mélyebb ok is: az Art Cologne nem örül az Art Basel további terjeszkedésének, aminek legújabb állomása éppen Németország. A bázeli vásár tulajdonosa, az MCH Group az elmúlt hónapokban 25,1% részesedést szerzett abban a – történetesen kölni – cégben, ami idén novemberben első ízben rendezi meg az Art Düsseldorfot azzal a nem titkolt ambícióval, hogy idővel megingassa a kölni vásár vezető pozícióját.
Daniel Hug azonban igen jelentős különbséget lát az ő terjeszkedésük és az Art Basel manőverei között. Az idei kölni vásár előestéjén adott egyik nyilatkozatában saját terjeszkedésüket azzal magyarázta, hogy Kölnben már nem jut minden arra érdemes német galériának hely és a kölni résztvevők között is vannak olyanok, akik, ha választhatnának, szívesebben állítanának ki Berlinben, ahol korábban csak az ott élő művészek és a galériák száma volt nagy, de a komoly anyagi lehetőségekkel rendelkező gyűjtők koncentrációja lényegesen alacsonyabb volt, mint a Rajna vidékén. Napjainkra azonban Berlinben is kialakult egy komoly gyűjtőréteg, ami indokolttá teszi az ottani megjelenést. A nemzetközi beágyazottság tekintetében pedig Berlin mindig is jobban állt.
Vetélytársból partner: Maike Cruse. Fotó: Wolfgang Stahr, forrás: artberlincontemporary.com
Az Art Basel és az Art Cologne, illetve a mögöttük álló vásárrendező cégek közötti fő különbséget Hug abban látja, hogy míg az Art Cologne azért jött létre fél évszázaddal ezelőtt, hogy segítse a gyengélkedő német műkereskedelmet, aminek támogatását ma is kiemelt feladatnak tekinti, addig a svájciak számára a történet kizárólag a kereskedelmi sikerről szól, ők nem tartoznak felelősséggel egy régióért.
Hug szerint a miami és a hong kongi vásár átvételének még volt értelme az Art Basel részéről, de ha mindenütt a világon fiókintézményeket hoznak létre, azzal olyan hatalmat szereznek a műtárgypiac felett, ami sokféle regionális kultúra kiszorulásának veszélyével jár. A művészeti vásárok feladata, hogy tükrözzék a műtárgypiacot, reflektáljanak arra – és nem az, hogy befolyásolják a piacot. „Ez a kolonializmus egy formája. A művészet sokszínűség. Ezt a sokszínűséget nem szabad szétrombolni” – hangsúlyozta a német Monopol művészeti magazin online kiadásának április 25-én adott interjújában.
Talán a kolonializmus emlegetése nélkül az interjú nem kapott volna órák alatt széleskörű nemzetközi nyilvánosságot, így azonban azonnal beszédtémává vált és a bázeli válasz nem is váratott sokáig magára. Ez azonban nem az MCH Group, hanem az Art Basel vezetése nevében született meg és azt hangsúlyozza, hogy az Art Basel, mint brand tovább építése Miami és Hong Kong után nem újabb vásárok átvételével, hanem az ún. „Art Basel városok” hálózatának kialakításával történik. (Erről tavaly itt írtunk részletesebben.) Az Art Basel sajtószóvivője útján közzétett nyilatkozat hangsúlyozza továbbá, hogy az Art Basel nem vesz részt az MCH Group regionális művészeti vásárokra vonatkozó stratégiájának kialakításában, amit a csoport általános, más ágazatokra is érvényes, az internacionalizációt célul kitűző törekvései részeként kell értelmezni. Az MCH kommunikációja nyilvánvalóvá teszi, hogy a cél nem a regionális művészeti vásárok egyformára szabása, ezek a csoport portfólióján belül is függetlenek maradnak és megőrzik sajátos, egyedi identitásukat.
Az Art Basel, az MCH Group zászlóshajója. Forrás: thebubble.com
A szép szavak ellenére is nyilvánvaló, hogy a konkurenciaharc élesedik, a nemzetközi műkereskedelemnek ebben a hosszú évekig viharos gyorsasággal bővült szektorában is izgalmas éveknek nézünk elébe.
