A XX. századi magyar művészet tradícióinak, kiemelkedő mestereinek bemutatása mellett a kortárs festészet értékeinek a reprezentálása határozza meg elsősorban az Aulich Art Galéria programját. No meg az a figyelmet érdemlő elhatározás, hogy a kiállítások alkalmából részben vagy teljesen a galéria finanszírozásában reprezentatív kiadványok látnak napvilágot. Véssey Gábor festőművész Bestiárium című, április 3-május 12. között nyitva tartó tárlata kisérőjeként Apollinaire költeményeihez készült illusztrációit jelenteti meg a galéria. Nem véletlenül, hiszen Apollinaire is összeállított Bestiárium címmel versgyűjteményt, amelynek lényei, ahogyan annak a Bestiáriumnak a darabjaiban is amely a kiállítás címét adja, olyan történeteket élnek meg, amelyek bár látszólag távoli, különös világokban játszódnak, valójában mind megalkotójuk legszemélyesebb kérdéseire keresik a választ: a belső én, az egyéni igazság, s persze a költői illetve festői képalkotás lehetőségének kérdésére. Nem csak a címadó sorozaton, a Véssey-műveken általában is sok furcsa figura jelenik meg nem oda illő helyzetben. A Vörös kocsmában csupasz villanykörte alatt, olyan figurákat látunk, akik közül az egyik szó szerint máris fejre állt. A Férfi kék madárral már alighanem régen lemondott a jelképpel megidézett boldogságról, a Nők medencében, a Tusoló nők vagy a Zuhanyozó férfi akár egy-egy sorsdráma részesei is lehetnének.
Véssey Gábor művészetét az állandó változás, dinamika jellemzi, de jellemző az organikus formák és a geometrikus elemek már említett tartós együttélése, az erős, egymással olykor szándékosan, mintegy a zenei disszonáns hatást idéző módon szembeállított színek, a kékek, zöldek, lilák, és a szándékosan letompított, mondhatni semleges színegyüttesek párhuzamos megjelenése. A képeken gyakori a különös tölcsérforma, amely, attól függően, hogy hol helyezkedik el, szócsőnek, látócsőnek, látókúpnak egyaránt nevezhető. Egyes esetekben mintegy azokra a szövegeket hordozó formákra utal, amelyek a középkori műveken és a képregényeken egyaránt megfigyelhetők, a szereplők mondandóját tartalmazzák. Más esetekben mintha azokat a pillantásokat jelképeznék, amelyekkel a képen megjelenő figurák a világot szemlélik, mintegy párbeszédet folytatnak vele vagy éppen birtokukba veszik azt.
Véssey Gábor immár majd két évtizede formálódó Bestiáriumának három nagy ihlető forrása van: az irodalom, a vers világa, a klasszikus mitológia, a biblia és ehhez kapcsolódva a középkori bestiáriumok, az apokrif lények birodalma, no meg napjaink „bestiáriuma” a sztárok, a média hőseinek korábban leginkább a filmvásznon, ma az elektronikus mozgóképeken megjelenő világa. Műveit nézve olykor mintha (mint egyik művének címe mondja) Akváriumban gyönyörködnénk, amelynek különös fényekben ragyogó lényei közül többet is fölfedezhetünk alkotásain, s amelynek világához Apollinaire sorait társíthatja az irodalom iránt is fogékony néző.